"Van a hazugságnak egy gyönyörű legendája, melyet talán fogjunk rá Demokritoszra, mint mindent, minek gazdáját adni nem tudjuk. Együtt éltek a hazugok, s gyönyörűeket hazudtak egymásnak és végül - mindenki hitt egymásnak. S mikor az igazság csak egy kicsit közeledett hozzájuk, jajgattak, jajgattak és biztatták egymást, hogy az igazság - nem igaz......Ma is élnének, ha meg nem haltak volna ezek a hazugok, s ha az életnek nem volna princípiuma a valóság. Mi lesz ebből az országból, ha észreveszi, hogy a hazugok országa? Nem vagyunk már optimisták, s jó előre sajnáljuk azt, aki ezt hangosan megmondja. Föltétlenül megkövezik, s az ország tovább hazudik önmagának s úgynevezett vezéreinek......Hogy a vezérek is hazudni fognak, arról talán kár is elmélkedni.Mit tudnak ezek mást, mint hazudni, ámbár azt igazán jól tudták, s jól tudják mindörökké ámen. "
Budapesti Napló,1908. január 24. Ady Endre
Az analógiát könnyű látni. Ám egy pusztán esztétikai kérdésem lenne: ha a Habsburg monarchia már akkor is elmaradott feudalizmusa, és a mai szabad és fejlett európai úniós demokrácia között semmiféle erkölcsi minőségbeli különbség nincsen, akkor miért is kell annyiszor hangsúlyozni társadalmi fejlettségünk? Meg hogy valahonnan valahova eljutozzunk? Szerintem itt 16 éve nem demokráciát építünk, hanem újraépítjük a feudalizmust. Eljön a nap, amikor a magyar milliárdosok, az érinthetetlenek az arisztokraták kényükre-kedvükre sarcolják jobbágyaikat, akik kezet csókolnak, ha azok a hintóról tallérokat dobálnak közéjük. közben parlamentesdit játszanak "úri muriznak" és az alkotmányra hivatkoznak. Vagy... Ez a nap már el is jött??? Hmmm....
No comments:
Post a Comment