Híres Mérlegek:
http://my.horoscope.com/celebSearchResults.asp?sign=7
http://velvet.hu/celeb/hcdb/lista/
A Mérleg nők:
Igen. Minden Mérleg nőnek HOSSZABB a szempillája, és ezt ki is használja. Minden azaz MINDEN Mérleg nő szexi. Még a csúnyák is, bár olyanok nincsenek, csak teoretikusan. És igen, a hír igaz: a Mérleg nők 21. év fölött nem öregszenek. Egyáltalán. Szépek, okosak és vonzók valamint fiatalosak maradnak, aki mást állít az egy szemét alak (biztos Bika...). Egy Mérleg nőbe MINDENKI MÁS szerelmes, kivéve az, akibe ő. Nem, egyetlen Mérleg nőt sem ért meg a párja. Egyáltalán. Annak ellenére, hogy ők tökéletesek, elbűvölőek, főnyeremények, mindig valahogy kifognak egy figyelmetlen, érzéketlen, faragatlan bunkó alakot, aki tele van idegesítő szokásokkal (Ezen szokások közül a leggusztustalanabbak a létfenntartással kapcsolatosak, úgyímint lélegzetvétel, szívverés, evés, ivás, alvás stb...) Nem, ez a férj/barát/szerető soha de soha nem fog megváltozni, voltaképp minden hiszti felesleges, bár kétségtelenül megnyugtató a Mérleg nő számára (ezt hívják a bikák egészságügyi hisztinek). Ezeket a "Mérlegnő-barátja" pasikat remekül lehet apportírozni: pitiznek, körbeforognak, két lábra állnak és néhányan még harapnak is az Imádott Hölgy kegyeiért. Vagy épp nem, és otthagyják a Mérleg nőt. MINDENRŐL természetesen CSAKIS ők tehetnek. Ők a világ legócskább, legszemetebb, legrongyabb genyói, ők: a Mérleg-nők exei. Férgek ők mind. Igen, mindig a Mérleg nőnek van igaza. Akkor is. A Mérleg nőnek akkor is igaza van, amikor nincs. Ő még erre is képes. Arra a kérdésre, hogy "mi bajod?" MINDEN Mérleg nő válasza az, hogy "semmi." A Mérleg nők kötnyezetében SOHA nem található olyan élethelyzet, ami 100%-osan kielégítené. VALAMI gond mindíg van. A Mérleg nő mindíg máshol szeretne lenni. Nem, ő maga se tudja. hogy hol. Összefoglalva a Mérleg nők nem olyanok mint Zsákai Tamás, aki egyrészt férfi, másrészt annyira finom, mint egy Rába-Steiger aratógép. Sajnos a Mérleg-férfi elemzésem azért nem fogom közzétenni, mert sem az anyám nem férfi, és még csak nem is voltam együtt mérleg-férfival. Abból, hogy kedves és sokat tud inni, kevés tipikus jellemzőt lehet leszűrni. Mindenesetre köszönöm a türelmet, a támogatást, és éljenek a Mérleg nők.
Mérlegköszöntés a wiwen
Szilágyi András [Bundi] (729) ÜzenekLegyetek tehát ti is figylemesek, és ápoljátok Mérlegeiteket. Öntsetek beléjük önbizalmat, árasszátok el kedves bókokkal, figylemességgel őket. Megérdemlik, hisz ha ők nem lennének, most nem lenne se hermeneutika, (Martin Heidegger) se posztmodern (Michel Foucault) se ócsítás (Medgyessy Péter, szegényebbek lennénk az Alien (Sigourney Weaver) és az Amerikai Ninja (Michel Dudikoff) filmekkel, és a "szotyolaforradalom" terminus technikussal (Zsákai Tamás), Még egyszer: Éljenek a Mérlegek!!október 15., 16:20
Szilágyi András [Bundi] (729) ÜzenekMilyen ajándék is dukálna egy Mérlegnek? Hát, a hölgyeknek mindenféleképpen az általuk mindíg kevésnek tartott virágcsokor lenne megfelelő, a rajongott Mérlegek (ó hát vannak ilyenek is...) valami baromira használhatatlan ÁM annál csillogóbb, divatosabb, - bika-szóval élve- "bizbaszt" kapnának a plüssállattól a helókittis akármin át a bahiás kütyükig. Ezeknek tutttira iszonyúan örülnének. Egy Mérleg férfit mivel lehetne meglepni? Zenei ritkaság cédén, esetleg valami jó bor a felső (Tiffán-Gere) polcról. A jelszó: semmmmi használható, hétköznapi vagy használati tárgy. Kivéve Zsákai Tomit, aki pejparipa pipilőjét kapja a popójába nem ajándékot, és felszólítom lemondásra is.
október 15., 16:13
Szilágyi András [Bundi] (729) ÜzenekEz szószerint 47 embert érint az ismerőseim közül. 47 csodálatos, kedves, elbűvölő, intelligens, diplomatikus, érzéki, hisztis, döntésképtelen és elkötelezetlen, valamint felületes és konfliktuskerülő, néha cinikus ám leginkább mégis kifejezetten lefegyverzően megnyerő embernek tartozom Boldog Szülinapot Kívánokkal a szeptember 23 és október 23 közötti időszakban. A hölgyeknek egy sejtelmes készcsók, az uraknak egy határozott, férfias ölelés részemről. Kivéve Zsákai Tomit, akit nem ölelgetek, mert a végén buzinak néz.október 15., 15:36
Szilágyi András [Bundi] (729) ÜzenekMivel ma van a Mérleg jegy kellős közepe, ezúton kívánok bűbájosan harmónikus és rendkívül szép, kiegyensúlyozott, konfliktusmentes és finom születésnapot a pihepuha-édibédi Mérleg hölgyeknek, és a sármos-elbűvölő, valamint elegáns és szépszavú Mérleg uraknak, valamint a Zsákai Tominak, aki ugyan Mérleg, de egy külön kategóriát képez.Meglepetések MérlegeknekBoldog szülinapot! ("mer' ez vót kéznél", és tudom, hogy útálják az ilyent, de Bikaként jól esik egy kicsit heccelni őket. Úgyis tudják, hogy imádom őket... Vagy nem.) A blogomon tehát ajándékba második világháborús propaganda-rajzfilmeket kapnak.
http://www.youtube.com/watch?v=BljOhNCWFsU&NR
http://www.youtube.com/watch?v=6J-1p_xX2TU&mode=related &search=
http://www.youtube.com/watch?v=wDWF8hznHZs&NR
Sunday, October 22, 2006
Sunday, October 01, 2006
A viktoriánus egyház
A XVI. században minden jóravaló nemzet szétszakadt vallási alapon, de Magyarországon a Habsburg megszállás ezt nem tette lehetővé. Akkortájt volt egy "protestáns" Magyarország, mely teljesen más mentalitást, habitust és szinte más "genetikát" örökített, mint a "másik" katolikus Magyarország. A különbség, a fortyogó ellentét olyan erős volt már a XVI. században, mint a holland és a flammand, vagy a porosz-bajor ellentétek. Viszont amíg ezek a népek szépen párhuzamosan elindultak a saját nemzet megalapításának, vagy minimum az etnicizálódás útján, Magyarországon - a megszálló hatalom szándékait kielégítendő - egymás útjában maradtak, és úgymond egy "népen" osztoznak. Ez viszont illúzió. A "mocskos rohadék áruló idegenszívű fattyak gyüttment betelepülő kavarcs népsége", és az "eretnek hőzöngő nyakas parasztbunkó szemetek" képe háromszáz éve feszül egymásnak.
A "kettészakadt Magyarország" a maga "árkaival" baromira nem Viktor és az emeszpé között feszül, hanem egy évszázados konfliktus újabb megjelenési formája. Valójában azon kéne csodálkozni, ha a jelen helyzetben nem maga Orbán Viktor kergetné ki ostorral és élesre hegyezett fogakkal a jámbor befektetőket az országból, küldené az utcára az embereket kocsit borogatni meg tévét ostromlani, és ha vicaverza nem Gyurcsány Fletó bűzös hazugságaitól fetrengene önnön ürülékében ez a megalázott nemzet és egyedül tőle függne, hogy kipusztulunk-e végleg, míg a korrupcióba és perverz mocsokba rothadt Bíboros-tőkés-kommunista-német-oroszok fattyai palotáikban pöffeszkedve zabálják föl munkánk keserű gyümölcseit. A történet persze ennél bonyolultabb, hiszen - amint én azt gondolom - a társadalmi történelmi szerepek és hatalmi helyzetek is megegyeznek, vagy legalábbis megfeleltethetőek nem csupán az érveléstechnikai "struktúrák".
Manapság persze a "katoliksztájler" (templomjáró nagycsaládos, gyakorló katolikus) többnyire jobbosnak számít, miközben több protestáns lelkész is az emeszpé ésvagya szadesz sorait erősíti. Ezek ellenére úgy érzem, hogy a mai balos-jobbos ellentét alapvetően a katolikus és protestáns mentalitás ellentétére vezethető vissza, amiben a "pápista" oldalt a baloldal, míg a "protestánst" a jobboldal képviseli. Persze régen nem vallási, hanem egy továbbörökített habituális alapon.
A Protestáns jobboldal
Szóval van a "protestáns jobboldal". Elsőként a protestantizmus alapvetően, míg nyugaton a liberalizmus és progresszió letéteményese, hazánkban inkább a "magyar nemzeti vallás" és különállás képviselőjeként jelent meg hazánkban. Olyan, mint az ír és lengyel katolicizmus: a Nemzet elnyomókkal szembeni öndefiníciójának, különállásának eszköze. Ezért archaikus, alapvetően konzervatív szemléletű vallás. A magyar protestantizmus bölcsőjében, Erdélyben a reformáció a többnemzetiségű ország "magyar" nemzetrészének vallásaként öröklődött, és a XIX. század végére a román expanzió elleni egyik utolsó bástya is lett. Míg a nyugati sztereotípiák a "szabadelvű protestáns" kontra "konzervatív katolikus" felállást erősítik, a helyzet Magyarországon fordított.
A magyar "jobboldali" karakterhez tartozik, hogy a kálvini reformáció alapvetően politizáló vallás. Kálvin vallásreformja Genfben államreform is volt, egy "tökéletes városállam" létrehozása motiválta és a "közösség" szervezése fontosabb volt számára, mint a száraz teológia. Az "ideális" nyugati demokráciák alapvetően protestáns eredetűek: Hollandia, Svájc, Anglia, a Skandináv államok, USA... Mind a protestáns állam és demokráciafogalomból fejlődtek ki évszázadok alatt. Magyarországon a "török hódoltság" szakította meg a fejlődést, az "európai fejlődéstől" való leszakadásunk is erre az időre tehető, tehát az új magyar demokrácia valójában egy régen megkezdett, ám külső tényezők miatt le nem játszott meccset folytat manapság. "visszaintegrálódva" az európai államok közé voltaképp most nyílt meg az esélye arra, hogy korlátozások nélkül kibontakozhasson. A két világháború közötti időszak felemás Horthy-rezsimje nem tekinthető ilyen korszaknak, mert sajnos mire a semmiből gyakorlatilag felépített egy országot a gazdasági világválság már újra meg is roppantotta, s a negyvenes években gyakorlatilag már csak sodródott a teljes összeomlásba. Nem volt kiterjesztett választójog, és a több párt léte ellenére gyakorlatilag egypártrendszer volt már a Bethlen féle Egységes Párt létrehozása óta. Ez mellesleg olyan mély beidegződéseket adott generációknak, hogy Kádár egy hasonló "konszolidált autokrata" rendszerré maszkírozott kommunizmussal a mai napig le tudta kenyerezni a társadalom egy jelentős, ha nem épp túlnyomó részét.
Magyarországon tehát parlamentarista vagy "modern demokratikus" gyakorlat az államigazgatásban 1990-ig nem volt. Az egyetlen, mely ehhez hasonlót helyi kisközösségi szinten leképzett a presbiteriánus hitközség-szervezés volt: bár a Habsburg urakat elcsapni nem lehetett, a papokat választották, és "demokratikus kontroll" alatt tartották. 1990-ben egy leszorított fedő alól szökött ki a régóta fáradt gőz: a magyar demokrácia olyan helyzetet teremtett, amikor a "protestáns állameszme" végre megvalósulhat: már a "kit akarunk utólérni?" kérdés körül a Svájci és Skandináv példát emlegetik a jobboldalon : "Kérem ott az erkölcsi kérdések alapvetőek! Egy miniszterelnök tizedennyitől megbukna, és lám vasárnaponként templomba mennek a polgárok és felhúzzák a kertjükben a nemzeti lobogót..." etc. A "protestáns" jobboldal egy "protestáns" demokráciára vágyik. Friss hír: a svéd minisztetelnök néhány hete lemondott, mert feketén fizette a bébiszitterét. Nos... no comment. (Ilyenkor a legviccesebb az, amikor Feri magán kívül bárki mástól félti az alkotmányos rendet. Szóval az alap-agylob itt jelenik meg: vagy ennyire cinikus a srác, vagy komolyan gondolja. Nem lehet tudni. A továbbiakban erre is választ próbálok találni.)
Előtte viszont nézzük meg: mi maradt még a "protestantizmusból" a jobboldalon? A jobboldal belső szerkezete is egy protestáns vallásét mutatja. Van egy prédikátor, reformátor vezéregyéniség, egy új Kálvin, egy új Luther: Orbán Viktor. Ahogyan a református vallást sem lehet egy emberre redukálni, mégiscsak "kálvinista"és "luteránus" felekezetekről beszélünk, ergó van egy személyiség, aki összegzi a teológiát (ideológiát) és utat mutat az embereknek. Így a jobboldal szellemi, emberi vezetője, a Nagy Prédikátor személyiség jobban fedi Orbán Viktort, mint a duce meg a zsebhitler és bármiféle párhuzam a totalitárius diktátorokkal, amit a baloldalról szoktak rásütni. Nem diktátor ő, csak annyira, mint Luther vagy Kálvin. Égetnivaló eretnek - a katolikus szemszögből nézve, míg az Igazság Hirnöke, ha a híveit kérdezzük. Ergó minidúcse, diktátor, anyagyilkos balról, az Egyetlen Igaz Ember, a Vezető, a Félisten, Kossuth reinkarnációja jobbról. A mai jobboldal ezen túl - miként a protestantizmus egykoron - tiltakozással kezd: "Elég volt, eddig és ne tovább, betelt a pohár! EZEK búcsúcédulákat árulnak, romlottak, és javíthatatlanul korruptak!" A magyar jobboldal - az európai országok többségével ellentétben - politikailag ellenzéki ALAPÁLLÁSBÓL indul. Protestál a szó eredeti, tiltakozó, szembehelyezkedő értelmében. Elvégre egy diktatúra establishmentjével szembeforduló, részben abból kiszakadt emberek- sok sok külön indíttatásból induló egyén közössége. (Ezért fér bele Csintalan Sándortól a jobbikosokig egy csomó egymással totálisan ellenkező alapállású ember, ami szintén "furcsa" a baloldalról nézve.)
Ez a közösség a külső szemlélő számára iszonyú zárt és "magának beszélő". Testvéri viszonyban vannak egymással, és a belső bizalom nagyon magas. A jobbos vevő a jobbos újságosnál veszi meg a jobbos újságot, a jobbos tévét nézi, ahova betelefonál, majd mélységesen egyetért az éppen benne beszélővel. Otthon is, társaságban is hevesen politizál. Meggyőződésből beszél, van "saját sztorija", hasonlóan a megtérés-történetekhez. Az Új Hitet hirdeti és éli meg temperamentumtól függő hevülettel. Ennek az ereje épp az, ami a gyengéje. Hisz míg a hívek, akiket szerez "örökítik" a hitet, és száz százalékig köteleződnek el, tehát a jobboldaliság megmarad, éppen a "térítő" jellege miatt sokakban félelmet kelt. Ez a választási adatokban is megjelenik: egy jobbos iksze majdhogynem átszakítja a szavazócédulát, míg a balosé egy tétova macskaköröm a legtöbb esetben. Ez az amit a szürke kardigános-szemüveges éjjeliműsoros bácsik úgy hívnak, hogy "bizonytalan szavazók megnyerése." A jobboldal a maga két-két és fél millió "hívét" stabilan hozza, de "új csoportokat" nem tud meggyőzni.
A jobboldal bármilyen érve a "bizonytalannak" a "nyugalmunkat megzavaró" hittérítésnek fog hatni, és "hagyjanak békét nekem" szöveggel, vagy épp felettébb ideges ellenreakcióval fogja lerázni az őket győzködőket, pamflettekkel, pontokkal, parancsolatokkal, ívekkel, és mindenféle eszközzel közeledő aktivistákat. Erre az érzésre aztán a baloldal jó erősen rá is játszik, ezért lehet a "bizonytalan" szavazók meggyőzésében rendre erősebb. A baloldal mindenkori sikere tehát abban áll, hogy ezek a "bizonytalanok" mennyire állnak fel mellette. (Most épp semennyire...) A jobboldal "történelmi" győzelmeit pedig ugyanannak a masszív másfél-kétmillió "hívőnek" tudhatja be, akik atomtámadás esetén is elmennének szavazni.
Katolikus baloldal
Ha láthattuk a fentiekben a jobboldalt, akkor nézzük meg mitől "katolikus" a baloldal. Ha éppenséggel a lehető legkevésbé tűnik vallásosnak, vagy épp klerikálisnak a külső szemlélő számára. Sőt! A baloldal hol dühösen, hol kevésbé dühösen de kifejezetten antiklerikális. A katolikus országok "demokráciafejlődése" alapvetően eltér a protestánsoktól. A katolikus országok a feudalizmus idejében virágoztak, a modern kor válságokkal teli nyűglődés volt a hajdani dicsőséggel összehasonlítva. Olaszország, Spanyolország, de még Franciaország sem a "demokratikus sikersztorik" közé tartozik. Az etalonnak számító Franciaország is ötödik, vagy hanyadik köztársaságát tapossa, Spanyolország harminc éve még diktatúra volt, Olaszországban meg teljesítménynek számít, ha egy kormány kitölti mandátuma felét. Nem csak magyar földön maradhatnak hatalomban selejtes miniszterelnökök, a "latinos" korrupció ismert fogalom, ám azért ha egy friss demokrácia mondjuk demokratikus etalonnak Spanyolországot vagy Olaszországot tekinti... az elég "érdekes hely."
A "királyi" jobboldallal szemben ezekben az országokban egy "ellen-egyház" vagy "ellen-szervezet" felépítése tűnt legésszerűbbnek a baloldal számára, és míg a hajdani arisztokrácia és polgárság alkotja a jobboldalt, a "szegény néprétegek és kitaszítottak" pártjai a szocialisták. (Ez egészül ki a spanyol esetben az etnikai kisebbségekkel.) A magyar baloldal is ilyen, "katolikus" jellegű: egy király nélküli királyság ellenzékéből alakult ki eredetieg, és bár az orosz bolsevizmus osztályharcos hevülete és megszállása rányomta bélyegét, az oroszok is a "helyi erők" együttműködő elemeiből válogattak. A francia-latin szociáldemokrácia "szangvinikusabb" irányzataiból táplálkozott már a harmincas években is, Gerő Ernő például a republikánus szabadcsapatokkal harcolt Spanyolországban. Károlyi és haverjai is francia orientációjúak voltak. A magyar baloldal dühödt antikelrikalizmusa, és jobboldal-ellenessége már jóval az oroszok előtt megvolt. A mai baloldal oroszos jellegét mára teljesen levetkőzni látszik. Gyurcsány és csapata valóban szalonképes az Eju számára, és a jelenlegi események sem annyira egy szovjet, mint inkább egy Habsburg abszolútista uralkodó pofátlan nyomulására emlékeztetnek.
A baloldal Magyarországon egészen 1945-ig hendikeppel rendelkezett. Az 1918-19-es események után nem véletlen, hogy egy kemény jobboldali rezsim vette kezébe az irányítást, s a harmincas évek egész Európában nem feltétlenül a baloldal szárnyalásáról szóltak. Az orosz megszállás előtt nem volt néhány agrárszocialista és szakszervezeti mozgalmon túl komoly baloldali hagyomány, viszont az elfojtott indulatok fortyogtak, és a "változás szele" már közelített. A magyar szociáldemokrácia, amire a mai baloldal hivatkozni szokott, és örökösének tarja magát 1945 után azonban gyökerestül eltűnt, hiszen elsőként épp őket kellett eltakarítani a megszállás útjából. A mai "szocialista" megnevezés azért is tisztességesebb, mert a mai szocialista párt úgy viszonyul Kéthly szociáldemokráciájához, mint a csirke a tyranosszauruszhoz.
1945-ben tehát ott voltak azok a megoldatlan társadalmi konfliktusok, amiknek a gyors megoldásával a rezsim stabilizálhatta magát. A mai baloldal valós történelmi alapja az orosz megszállók által felállított, vagy felállni hagyott elit folyamatossága mellett ezen konfliktusok tartós megoldása. A mai baloldal - a jobboldal sztereotípiáival ellentétben - korántsem maga a ruszkik által itthagyott, rozsdás használt fegyver. A baloldalt "oroszok zabigyerekeként" nézni ugyanolyan butaság lenne, mint a XVII. században "gyüttment fattyaknak" tekinteni a "pápistákat". A Habsburgok kihaltak, de a falvak, a templomok itt maradtak. Az oroszok ugyan sokat nem építkeztek, de felépítettek egy baloldali elitet, amelyik ma önálló életet él. Legyünk jóhiszeműek és bár kétségtelenül "hozott anyag" reméljük, hogy egy valóban modern magyar baloldal is kialakulhat, és sikeresen levetközi gyerekbetegségeit. Mert hol is van a magyar baloldal bázisa? Mi adja meg a karakterét? Mi felé fejlődhet, ha fejlődni fog?
Mindezek ellenére tény, hogy 1945 fordulópont volt a magyar baloldal számára. A Párt számára tehát 1945-ben az első feladat a tömegbázis megteremtése volt, hiszen a szovjet megszállás abban különbözött minden korábbi megszállástól, hogy a katonai ellenőrzés mellett, s később helyett is az "ideológai export" volt a legfontosabb. Akár erőszakkal, akár szép szavakkal, de kifejezetten TÉRÍTENI akart. Persze nem a személyes baloldali elkötelezettségre játszott. Elég volt a lojalitás. Az elfogadás. Egy nagyon bizonytalan és határozatlan iksz... Nem kell tökörészni a dialektikus materializmussal, elolvasni Lenin műveit meg megtanulni oroszul... Ezeket lehet lazán, kacsintva venni. Főleg '56 után, Kádár alatt történt mindez, akinek a köpönyegéből a jelenlegi garnitúra alig burkoltan kilépett.
Magyarország mindazonáltal az NDK-hoz hasonlóan hatványozottan ideológikus indíttatású rezsim volt. Míg a többi kelet-európai országban megelégedtek egy kollaboráns elit létrehozásával és támogatásával, nálunk komoly ideológiai és társadalmi átalakítást tűztek ki célul. Míg akár a lengyel kommunisták is lehettek "nacionál-kommunisták" Magyarországon még a trikolor is nacionalista kilengésnek számított. Újraírták a történelemkönyveket, újraértelmezték az irodalmat, minden "nemzeti" intézményt megszüntettek a horgászegyletekig bezárólag. A "széles tömegek" megnyerése céljából a fennálló társadalmi igazságtalanságok és feszültségek kezeléséhez kezdtek. Aki Igazságot hoz, híveket nyer... A kommunizmus ezért elsősorban egy szociálisan alacsony szinten álló, ám társadalmi tudattal rendelkező "osztályt" talált: az uradalmi cselédekét. A "cseléd" aki hajlong a méltóságosúrnak, aki ezért cserében jól megkergeti a lányait, aki egy szem krumplit eszik... A móriczi világ és a népi írók szociográfiáinak szereplői ők: kis falvakban élő, nagy uradalmi birtokokon gyakorlatilag jobbágyi sorban tengődő elsősorban katolikus népesség. Nógrád, Heves, Észak-Dunántúl, Baranya, Borsod, az Alföldön pedig főleg az Alföld északi része... Érdekes módon, mintha egy nem is oly régi választási térképen néznénk a "szocialista fellegvárakat".
Ezeken a környékeken a szocializmus társadalmi igazságot termelt: a putri vályogfalvak helyett szép nagy kockaházak fűtéssel, az uradalom helyett meg a Téesz, vagy az ÁG, ahol többnyire "a mi fiúnk" lehetett az elnök. A cselédből önálló, szabad ember lett: senki cselédje. Ezeken a területeken a változás elképesztő volt, és a szocializmus az embereknek jobb életet hozott. A kollektivizálás azt jelentette, hogy ami eddig az úré volt, azt most együtt esszük meg. Ami viszont áldás az egyiknek, átok a másiknak: egy kicsit délebbre, az Alföld önálló gazdaságaiban a kuláklisták, a kényszertéeszesítés egyidőben zajló események voltak, de éppen a szöges ellentéte a fenti történetnek. Egy kiskunsági paraszt a tészesítést mint a terrorkorszak legsötétebb éveit meséli el, a nógrádi parasztnéni meg a civilizációval való találkozás katartikus és pozitív élményeként írja le ugyanazt. Az alföldi paraszt nem érti: hogy lehet nosztalgiázni a tészeről, a nógrádi néni meg azt nem, miért kell útálni azokat a drága kommunistákat, amikor ő az ötvenes években evett először borjúhúst. Ekkor kezdődött el az a "módszer" amiről a mostani szocik sem nagyon tudnak leszokni: elvesszük az egyiktől odaadjuk a másiknak. Ötven éve a kiskunsági paraszt disznaját ették meg a csepeli munkások, most pedig a középosztály adóforintjaiból adnak 13. havi nyugdíjat.
"Ecclesia semper reformanda" de a Megfoghatatlan Örök Párt mindíg kitermeli a "kellő embert a kellő időben". Természetesen, miként az Egyház nem mentes adott időkben elkövetett eseti hibáktól, dehát ki emlékszik ma már a búcsúcédulákra, az inkvizícióra, vagy épp a Borgiákra. A katolicizmus egyáltalán nem ezeket jelenti, miként egy baloldali sem érti eg, hogy miért jönnek neki Sztálinnal, meg malenykij robottal, hisz ő jóravaló ember, aki éli a maga életét. A baloldal alapértéke, (miként a katolicizmusban) az Egyház/Eszme iránti lojalitás. Ezért az eltérő emberek az Establishmenthez való hűségükkel válnak baloldalivá. Ez persze Magyarországon egy kicsit az átlagnál - kívülről nézve - opportunistább, mondhatni korruptabb.
Már a XVI. században sem a láng lélek fűtötte a katolicizmus felé népek széles tömegeit, hanem a Habsburg házhoz való lojalitás és az előremenetel lehetősége. Ha katolizálsz, vagy reverzálist adsz, állást kapsz a Megyénél. Elég egy kis víz, egy papír és megoldódik a nélkülözés. Ma rengeteg ilyen meggyőződés nélküli "udvarhű" balos van, akik a kis helyekért, állásokárt, megrendelésekért, üzletekért, bizniszekért lesznek baloldalivá. Mert hát az Establishment baloldalon lakik, és ahol a lé és a kapcsolat, ott a lojális kisember. És persze ott voltak a "jobbágyok" tömegei: azok az emberek, akik nem személyes céllal, hanem a formát a "bevett szokást" követve lesznek baloldaliak. "Cuius regio eius religio..." Nem vesződnek a kérdések feltevésével, balosok azt kész. "Mi mind Kádár János köpönyegéből léptünk ki" - csak míg valaki megmaradt az akkori vezetők és megmondók hívének, a ma jobboldalnak nevezett csapat protestált ellene.
folyt. köv.
A "kettészakadt Magyarország" a maga "árkaival" baromira nem Viktor és az emeszpé között feszül, hanem egy évszázados konfliktus újabb megjelenési formája. Valójában azon kéne csodálkozni, ha a jelen helyzetben nem maga Orbán Viktor kergetné ki ostorral és élesre hegyezett fogakkal a jámbor befektetőket az országból, küldené az utcára az embereket kocsit borogatni meg tévét ostromlani, és ha vicaverza nem Gyurcsány Fletó bűzös hazugságaitól fetrengene önnön ürülékében ez a megalázott nemzet és egyedül tőle függne, hogy kipusztulunk-e végleg, míg a korrupcióba és perverz mocsokba rothadt Bíboros-tőkés-kommunista-német-oroszok fattyai palotáikban pöffeszkedve zabálják föl munkánk keserű gyümölcseit. A történet persze ennél bonyolultabb, hiszen - amint én azt gondolom - a társadalmi történelmi szerepek és hatalmi helyzetek is megegyeznek, vagy legalábbis megfeleltethetőek nem csupán az érveléstechnikai "struktúrák".
Manapság persze a "katoliksztájler" (templomjáró nagycsaládos, gyakorló katolikus) többnyire jobbosnak számít, miközben több protestáns lelkész is az emeszpé ésvagya szadesz sorait erősíti. Ezek ellenére úgy érzem, hogy a mai balos-jobbos ellentét alapvetően a katolikus és protestáns mentalitás ellentétére vezethető vissza, amiben a "pápista" oldalt a baloldal, míg a "protestánst" a jobboldal képviseli. Persze régen nem vallási, hanem egy továbbörökített habituális alapon.
A Protestáns jobboldal
Szóval van a "protestáns jobboldal". Elsőként a protestantizmus alapvetően, míg nyugaton a liberalizmus és progresszió letéteményese, hazánkban inkább a "magyar nemzeti vallás" és különállás képviselőjeként jelent meg hazánkban. Olyan, mint az ír és lengyel katolicizmus: a Nemzet elnyomókkal szembeni öndefiníciójának, különállásának eszköze. Ezért archaikus, alapvetően konzervatív szemléletű vallás. A magyar protestantizmus bölcsőjében, Erdélyben a reformáció a többnemzetiségű ország "magyar" nemzetrészének vallásaként öröklődött, és a XIX. század végére a román expanzió elleni egyik utolsó bástya is lett. Míg a nyugati sztereotípiák a "szabadelvű protestáns" kontra "konzervatív katolikus" felállást erősítik, a helyzet Magyarországon fordított.
A magyar "jobboldali" karakterhez tartozik, hogy a kálvini reformáció alapvetően politizáló vallás. Kálvin vallásreformja Genfben államreform is volt, egy "tökéletes városállam" létrehozása motiválta és a "közösség" szervezése fontosabb volt számára, mint a száraz teológia. Az "ideális" nyugati demokráciák alapvetően protestáns eredetűek: Hollandia, Svájc, Anglia, a Skandináv államok, USA... Mind a protestáns állam és demokráciafogalomból fejlődtek ki évszázadok alatt. Magyarországon a "török hódoltság" szakította meg a fejlődést, az "európai fejlődéstől" való leszakadásunk is erre az időre tehető, tehát az új magyar demokrácia valójában egy régen megkezdett, ám külső tényezők miatt le nem játszott meccset folytat manapság. "visszaintegrálódva" az európai államok közé voltaképp most nyílt meg az esélye arra, hogy korlátozások nélkül kibontakozhasson. A két világháború közötti időszak felemás Horthy-rezsimje nem tekinthető ilyen korszaknak, mert sajnos mire a semmiből gyakorlatilag felépített egy országot a gazdasági világválság már újra meg is roppantotta, s a negyvenes években gyakorlatilag már csak sodródott a teljes összeomlásba. Nem volt kiterjesztett választójog, és a több párt léte ellenére gyakorlatilag egypártrendszer volt már a Bethlen féle Egységes Párt létrehozása óta. Ez mellesleg olyan mély beidegződéseket adott generációknak, hogy Kádár egy hasonló "konszolidált autokrata" rendszerré maszkírozott kommunizmussal a mai napig le tudta kenyerezni a társadalom egy jelentős, ha nem épp túlnyomó részét.
Magyarországon tehát parlamentarista vagy "modern demokratikus" gyakorlat az államigazgatásban 1990-ig nem volt. Az egyetlen, mely ehhez hasonlót helyi kisközösségi szinten leképzett a presbiteriánus hitközség-szervezés volt: bár a Habsburg urakat elcsapni nem lehetett, a papokat választották, és "demokratikus kontroll" alatt tartották. 1990-ben egy leszorított fedő alól szökött ki a régóta fáradt gőz: a magyar demokrácia olyan helyzetet teremtett, amikor a "protestáns állameszme" végre megvalósulhat: már a "kit akarunk utólérni?" kérdés körül a Svájci és Skandináv példát emlegetik a jobboldalon : "Kérem ott az erkölcsi kérdések alapvetőek! Egy miniszterelnök tizedennyitől megbukna, és lám vasárnaponként templomba mennek a polgárok és felhúzzák a kertjükben a nemzeti lobogót..." etc. A "protestáns" jobboldal egy "protestáns" demokráciára vágyik. Friss hír: a svéd minisztetelnök néhány hete lemondott, mert feketén fizette a bébiszitterét. Nos... no comment. (Ilyenkor a legviccesebb az, amikor Feri magán kívül bárki mástól félti az alkotmányos rendet. Szóval az alap-agylob itt jelenik meg: vagy ennyire cinikus a srác, vagy komolyan gondolja. Nem lehet tudni. A továbbiakban erre is választ próbálok találni.)
Előtte viszont nézzük meg: mi maradt még a "protestantizmusból" a jobboldalon? A jobboldal belső szerkezete is egy protestáns vallásét mutatja. Van egy prédikátor, reformátor vezéregyéniség, egy új Kálvin, egy új Luther: Orbán Viktor. Ahogyan a református vallást sem lehet egy emberre redukálni, mégiscsak "kálvinista"és "luteránus" felekezetekről beszélünk, ergó van egy személyiség, aki összegzi a teológiát (ideológiát) és utat mutat az embereknek. Így a jobboldal szellemi, emberi vezetője, a Nagy Prédikátor személyiség jobban fedi Orbán Viktort, mint a duce meg a zsebhitler és bármiféle párhuzam a totalitárius diktátorokkal, amit a baloldalról szoktak rásütni. Nem diktátor ő, csak annyira, mint Luther vagy Kálvin. Égetnivaló eretnek - a katolikus szemszögből nézve, míg az Igazság Hirnöke, ha a híveit kérdezzük. Ergó minidúcse, diktátor, anyagyilkos balról, az Egyetlen Igaz Ember, a Vezető, a Félisten, Kossuth reinkarnációja jobbról. A mai jobboldal ezen túl - miként a protestantizmus egykoron - tiltakozással kezd: "Elég volt, eddig és ne tovább, betelt a pohár! EZEK búcsúcédulákat árulnak, romlottak, és javíthatatlanul korruptak!" A magyar jobboldal - az európai országok többségével ellentétben - politikailag ellenzéki ALAPÁLLÁSBÓL indul. Protestál a szó eredeti, tiltakozó, szembehelyezkedő értelmében. Elvégre egy diktatúra establishmentjével szembeforduló, részben abból kiszakadt emberek- sok sok külön indíttatásból induló egyén közössége. (Ezért fér bele Csintalan Sándortól a jobbikosokig egy csomó egymással totálisan ellenkező alapállású ember, ami szintén "furcsa" a baloldalról nézve.)
Ez a közösség a külső szemlélő számára iszonyú zárt és "magának beszélő". Testvéri viszonyban vannak egymással, és a belső bizalom nagyon magas. A jobbos vevő a jobbos újságosnál veszi meg a jobbos újságot, a jobbos tévét nézi, ahova betelefonál, majd mélységesen egyetért az éppen benne beszélővel. Otthon is, társaságban is hevesen politizál. Meggyőződésből beszél, van "saját sztorija", hasonlóan a megtérés-történetekhez. Az Új Hitet hirdeti és éli meg temperamentumtól függő hevülettel. Ennek az ereje épp az, ami a gyengéje. Hisz míg a hívek, akiket szerez "örökítik" a hitet, és száz százalékig köteleződnek el, tehát a jobboldaliság megmarad, éppen a "térítő" jellege miatt sokakban félelmet kelt. Ez a választási adatokban is megjelenik: egy jobbos iksze majdhogynem átszakítja a szavazócédulát, míg a balosé egy tétova macskaköröm a legtöbb esetben. Ez az amit a szürke kardigános-szemüveges éjjeliműsoros bácsik úgy hívnak, hogy "bizonytalan szavazók megnyerése." A jobboldal a maga két-két és fél millió "hívét" stabilan hozza, de "új csoportokat" nem tud meggyőzni.
A jobboldal bármilyen érve a "bizonytalannak" a "nyugalmunkat megzavaró" hittérítésnek fog hatni, és "hagyjanak békét nekem" szöveggel, vagy épp felettébb ideges ellenreakcióval fogja lerázni az őket győzködőket, pamflettekkel, pontokkal, parancsolatokkal, ívekkel, és mindenféle eszközzel közeledő aktivistákat. Erre az érzésre aztán a baloldal jó erősen rá is játszik, ezért lehet a "bizonytalan" szavazók meggyőzésében rendre erősebb. A baloldal mindenkori sikere tehát abban áll, hogy ezek a "bizonytalanok" mennyire állnak fel mellette. (Most épp semennyire...) A jobboldal "történelmi" győzelmeit pedig ugyanannak a masszív másfél-kétmillió "hívőnek" tudhatja be, akik atomtámadás esetén is elmennének szavazni.
Katolikus baloldal
Ha láthattuk a fentiekben a jobboldalt, akkor nézzük meg mitől "katolikus" a baloldal. Ha éppenséggel a lehető legkevésbé tűnik vallásosnak, vagy épp klerikálisnak a külső szemlélő számára. Sőt! A baloldal hol dühösen, hol kevésbé dühösen de kifejezetten antiklerikális. A katolikus országok "demokráciafejlődése" alapvetően eltér a protestánsoktól. A katolikus országok a feudalizmus idejében virágoztak, a modern kor válságokkal teli nyűglődés volt a hajdani dicsőséggel összehasonlítva. Olaszország, Spanyolország, de még Franciaország sem a "demokratikus sikersztorik" közé tartozik. Az etalonnak számító Franciaország is ötödik, vagy hanyadik köztársaságát tapossa, Spanyolország harminc éve még diktatúra volt, Olaszországban meg teljesítménynek számít, ha egy kormány kitölti mandátuma felét. Nem csak magyar földön maradhatnak hatalomban selejtes miniszterelnökök, a "latinos" korrupció ismert fogalom, ám azért ha egy friss demokrácia mondjuk demokratikus etalonnak Spanyolországot vagy Olaszországot tekinti... az elég "érdekes hely."
A "királyi" jobboldallal szemben ezekben az országokban egy "ellen-egyház" vagy "ellen-szervezet" felépítése tűnt legésszerűbbnek a baloldal számára, és míg a hajdani arisztokrácia és polgárság alkotja a jobboldalt, a "szegény néprétegek és kitaszítottak" pártjai a szocialisták. (Ez egészül ki a spanyol esetben az etnikai kisebbségekkel.) A magyar baloldal is ilyen, "katolikus" jellegű: egy király nélküli királyság ellenzékéből alakult ki eredetieg, és bár az orosz bolsevizmus osztályharcos hevülete és megszállása rányomta bélyegét, az oroszok is a "helyi erők" együttműködő elemeiből válogattak. A francia-latin szociáldemokrácia "szangvinikusabb" irányzataiból táplálkozott már a harmincas években is, Gerő Ernő például a republikánus szabadcsapatokkal harcolt Spanyolországban. Károlyi és haverjai is francia orientációjúak voltak. A magyar baloldal dühödt antikelrikalizmusa, és jobboldal-ellenessége már jóval az oroszok előtt megvolt. A mai baloldal oroszos jellegét mára teljesen levetkőzni látszik. Gyurcsány és csapata valóban szalonképes az Eju számára, és a jelenlegi események sem annyira egy szovjet, mint inkább egy Habsburg abszolútista uralkodó pofátlan nyomulására emlékeztetnek.
A baloldal Magyarországon egészen 1945-ig hendikeppel rendelkezett. Az 1918-19-es események után nem véletlen, hogy egy kemény jobboldali rezsim vette kezébe az irányítást, s a harmincas évek egész Európában nem feltétlenül a baloldal szárnyalásáról szóltak. Az orosz megszállás előtt nem volt néhány agrárszocialista és szakszervezeti mozgalmon túl komoly baloldali hagyomány, viszont az elfojtott indulatok fortyogtak, és a "változás szele" már közelített. A magyar szociáldemokrácia, amire a mai baloldal hivatkozni szokott, és örökösének tarja magát 1945 után azonban gyökerestül eltűnt, hiszen elsőként épp őket kellett eltakarítani a megszállás útjából. A mai "szocialista" megnevezés azért is tisztességesebb, mert a mai szocialista párt úgy viszonyul Kéthly szociáldemokráciájához, mint a csirke a tyranosszauruszhoz.
1945-ben tehát ott voltak azok a megoldatlan társadalmi konfliktusok, amiknek a gyors megoldásával a rezsim stabilizálhatta magát. A mai baloldal valós történelmi alapja az orosz megszállók által felállított, vagy felállni hagyott elit folyamatossága mellett ezen konfliktusok tartós megoldása. A mai baloldal - a jobboldal sztereotípiáival ellentétben - korántsem maga a ruszkik által itthagyott, rozsdás használt fegyver. A baloldalt "oroszok zabigyerekeként" nézni ugyanolyan butaság lenne, mint a XVII. században "gyüttment fattyaknak" tekinteni a "pápistákat". A Habsburgok kihaltak, de a falvak, a templomok itt maradtak. Az oroszok ugyan sokat nem építkeztek, de felépítettek egy baloldali elitet, amelyik ma önálló életet él. Legyünk jóhiszeműek és bár kétségtelenül "hozott anyag" reméljük, hogy egy valóban modern magyar baloldal is kialakulhat, és sikeresen levetközi gyerekbetegségeit. Mert hol is van a magyar baloldal bázisa? Mi adja meg a karakterét? Mi felé fejlődhet, ha fejlődni fog?
Mindezek ellenére tény, hogy 1945 fordulópont volt a magyar baloldal számára. A Párt számára tehát 1945-ben az első feladat a tömegbázis megteremtése volt, hiszen a szovjet megszállás abban különbözött minden korábbi megszállástól, hogy a katonai ellenőrzés mellett, s később helyett is az "ideológai export" volt a legfontosabb. Akár erőszakkal, akár szép szavakkal, de kifejezetten TÉRÍTENI akart. Persze nem a személyes baloldali elkötelezettségre játszott. Elég volt a lojalitás. Az elfogadás. Egy nagyon bizonytalan és határozatlan iksz... Nem kell tökörészni a dialektikus materializmussal, elolvasni Lenin műveit meg megtanulni oroszul... Ezeket lehet lazán, kacsintva venni. Főleg '56 után, Kádár alatt történt mindez, akinek a köpönyegéből a jelenlegi garnitúra alig burkoltan kilépett.
Magyarország mindazonáltal az NDK-hoz hasonlóan hatványozottan ideológikus indíttatású rezsim volt. Míg a többi kelet-európai országban megelégedtek egy kollaboráns elit létrehozásával és támogatásával, nálunk komoly ideológiai és társadalmi átalakítást tűztek ki célul. Míg akár a lengyel kommunisták is lehettek "nacionál-kommunisták" Magyarországon még a trikolor is nacionalista kilengésnek számított. Újraírták a történelemkönyveket, újraértelmezték az irodalmat, minden "nemzeti" intézményt megszüntettek a horgászegyletekig bezárólag. A "széles tömegek" megnyerése céljából a fennálló társadalmi igazságtalanságok és feszültségek kezeléséhez kezdtek. Aki Igazságot hoz, híveket nyer... A kommunizmus ezért elsősorban egy szociálisan alacsony szinten álló, ám társadalmi tudattal rendelkező "osztályt" talált: az uradalmi cselédekét. A "cseléd" aki hajlong a méltóságosúrnak, aki ezért cserében jól megkergeti a lányait, aki egy szem krumplit eszik... A móriczi világ és a népi írók szociográfiáinak szereplői ők: kis falvakban élő, nagy uradalmi birtokokon gyakorlatilag jobbágyi sorban tengődő elsősorban katolikus népesség. Nógrád, Heves, Észak-Dunántúl, Baranya, Borsod, az Alföldön pedig főleg az Alföld északi része... Érdekes módon, mintha egy nem is oly régi választási térképen néznénk a "szocialista fellegvárakat".
Ezeken a környékeken a szocializmus társadalmi igazságot termelt: a putri vályogfalvak helyett szép nagy kockaházak fűtéssel, az uradalom helyett meg a Téesz, vagy az ÁG, ahol többnyire "a mi fiúnk" lehetett az elnök. A cselédből önálló, szabad ember lett: senki cselédje. Ezeken a területeken a változás elképesztő volt, és a szocializmus az embereknek jobb életet hozott. A kollektivizálás azt jelentette, hogy ami eddig az úré volt, azt most együtt esszük meg. Ami viszont áldás az egyiknek, átok a másiknak: egy kicsit délebbre, az Alföld önálló gazdaságaiban a kuláklisták, a kényszertéeszesítés egyidőben zajló események voltak, de éppen a szöges ellentéte a fenti történetnek. Egy kiskunsági paraszt a tészesítést mint a terrorkorszak legsötétebb éveit meséli el, a nógrádi parasztnéni meg a civilizációval való találkozás katartikus és pozitív élményeként írja le ugyanazt. Az alföldi paraszt nem érti: hogy lehet nosztalgiázni a tészeről, a nógrádi néni meg azt nem, miért kell útálni azokat a drága kommunistákat, amikor ő az ötvenes években evett először borjúhúst. Ekkor kezdődött el az a "módszer" amiről a mostani szocik sem nagyon tudnak leszokni: elvesszük az egyiktől odaadjuk a másiknak. Ötven éve a kiskunsági paraszt disznaját ették meg a csepeli munkások, most pedig a középosztály adóforintjaiból adnak 13. havi nyugdíjat.
"Ecclesia semper reformanda" de a Megfoghatatlan Örök Párt mindíg kitermeli a "kellő embert a kellő időben". Természetesen, miként az Egyház nem mentes adott időkben elkövetett eseti hibáktól, dehát ki emlékszik ma már a búcsúcédulákra, az inkvizícióra, vagy épp a Borgiákra. A katolicizmus egyáltalán nem ezeket jelenti, miként egy baloldali sem érti eg, hogy miért jönnek neki Sztálinnal, meg malenykij robottal, hisz ő jóravaló ember, aki éli a maga életét. A baloldal alapértéke, (miként a katolicizmusban) az Egyház/Eszme iránti lojalitás. Ezért az eltérő emberek az Establishmenthez való hűségükkel válnak baloldalivá. Ez persze Magyarországon egy kicsit az átlagnál - kívülről nézve - opportunistább, mondhatni korruptabb.
Már a XVI. században sem a láng lélek fűtötte a katolicizmus felé népek széles tömegeit, hanem a Habsburg házhoz való lojalitás és az előremenetel lehetősége. Ha katolizálsz, vagy reverzálist adsz, állást kapsz a Megyénél. Elég egy kis víz, egy papír és megoldódik a nélkülözés. Ma rengeteg ilyen meggyőződés nélküli "udvarhű" balos van, akik a kis helyekért, állásokárt, megrendelésekért, üzletekért, bizniszekért lesznek baloldalivá. Mert hát az Establishment baloldalon lakik, és ahol a lé és a kapcsolat, ott a lojális kisember. És persze ott voltak a "jobbágyok" tömegei: azok az emberek, akik nem személyes céllal, hanem a formát a "bevett szokást" követve lesznek baloldaliak. "Cuius regio eius religio..." Nem vesződnek a kérdések feltevésével, balosok azt kész. "Mi mind Kádár János köpönyegéből léptünk ki" - csak míg valaki megmaradt az akkori vezetők és megmondók hívének, a ma jobboldalnak nevezett csapat protestált ellene.
folyt. köv.
Subscribe to:
Posts (Atom)
