Híres Mérlegek:
http://my.horoscope.com/celebSearchResults.asp?sign=7
http://velvet.hu/celeb/hcdb/lista/
A Mérleg nők:
Igen. Minden Mérleg nőnek HOSSZABB a szempillája, és ezt ki is használja. Minden azaz MINDEN Mérleg nő szexi. Még a csúnyák is, bár olyanok nincsenek, csak teoretikusan. És igen, a hír igaz: a Mérleg nők 21. év fölött nem öregszenek. Egyáltalán. Szépek, okosak és vonzók valamint fiatalosak maradnak, aki mást állít az egy szemét alak (biztos Bika...). Egy Mérleg nőbe MINDENKI MÁS szerelmes, kivéve az, akibe ő. Nem, egyetlen Mérleg nőt sem ért meg a párja. Egyáltalán. Annak ellenére, hogy ők tökéletesek, elbűvölőek, főnyeremények, mindig valahogy kifognak egy figyelmetlen, érzéketlen, faragatlan bunkó alakot, aki tele van idegesítő szokásokkal (Ezen szokások közül a leggusztustalanabbak a létfenntartással kapcsolatosak, úgyímint lélegzetvétel, szívverés, evés, ivás, alvás stb...) Nem, ez a férj/barát/szerető soha de soha nem fog megváltozni, voltaképp minden hiszti felesleges, bár kétségtelenül megnyugtató a Mérleg nő számára (ezt hívják a bikák egészságügyi hisztinek). Ezeket a "Mérlegnő-barátja" pasikat remekül lehet apportírozni: pitiznek, körbeforognak, két lábra állnak és néhányan még harapnak is az Imádott Hölgy kegyeiért. Vagy épp nem, és otthagyják a Mérleg nőt. MINDENRŐL természetesen CSAKIS ők tehetnek. Ők a világ legócskább, legszemetebb, legrongyabb genyói, ők: a Mérleg-nők exei. Férgek ők mind. Igen, mindig a Mérleg nőnek van igaza. Akkor is. A Mérleg nőnek akkor is igaza van, amikor nincs. Ő még erre is képes. Arra a kérdésre, hogy "mi bajod?" MINDEN Mérleg nő válasza az, hogy "semmi." A Mérleg nők kötnyezetében SOHA nem található olyan élethelyzet, ami 100%-osan kielégítené. VALAMI gond mindíg van. A Mérleg nő mindíg máshol szeretne lenni. Nem, ő maga se tudja. hogy hol. Összefoglalva a Mérleg nők nem olyanok mint Zsákai Tamás, aki egyrészt férfi, másrészt annyira finom, mint egy Rába-Steiger aratógép. Sajnos a Mérleg-férfi elemzésem azért nem fogom közzétenni, mert sem az anyám nem férfi, és még csak nem is voltam együtt mérleg-férfival. Abból, hogy kedves és sokat tud inni, kevés tipikus jellemzőt lehet leszűrni. Mindenesetre köszönöm a türelmet, a támogatást, és éljenek a Mérleg nők.
Mérlegköszöntés a wiwen
Szilágyi András [Bundi] (729) ÜzenekLegyetek tehát ti is figylemesek, és ápoljátok Mérlegeiteket. Öntsetek beléjük önbizalmat, árasszátok el kedves bókokkal, figylemességgel őket. Megérdemlik, hisz ha ők nem lennének, most nem lenne se hermeneutika, (Martin Heidegger) se posztmodern (Michel Foucault) se ócsítás (Medgyessy Péter, szegényebbek lennénk az Alien (Sigourney Weaver) és az Amerikai Ninja (Michel Dudikoff) filmekkel, és a "szotyolaforradalom" terminus technikussal (Zsákai Tamás), Még egyszer: Éljenek a Mérlegek!!október 15., 16:20
Szilágyi András [Bundi] (729) ÜzenekMilyen ajándék is dukálna egy Mérlegnek? Hát, a hölgyeknek mindenféleképpen az általuk mindíg kevésnek tartott virágcsokor lenne megfelelő, a rajongott Mérlegek (ó hát vannak ilyenek is...) valami baromira használhatatlan ÁM annál csillogóbb, divatosabb, - bika-szóval élve- "bizbaszt" kapnának a plüssállattól a helókittis akármin át a bahiás kütyükig. Ezeknek tutttira iszonyúan örülnének. Egy Mérleg férfit mivel lehetne meglepni? Zenei ritkaság cédén, esetleg valami jó bor a felső (Tiffán-Gere) polcról. A jelszó: semmmmi használható, hétköznapi vagy használati tárgy. Kivéve Zsákai Tomit, aki pejparipa pipilőjét kapja a popójába nem ajándékot, és felszólítom lemondásra is.
október 15., 16:13
Szilágyi András [Bundi] (729) ÜzenekEz szószerint 47 embert érint az ismerőseim közül. 47 csodálatos, kedves, elbűvölő, intelligens, diplomatikus, érzéki, hisztis, döntésképtelen és elkötelezetlen, valamint felületes és konfliktuskerülő, néha cinikus ám leginkább mégis kifejezetten lefegyverzően megnyerő embernek tartozom Boldog Szülinapot Kívánokkal a szeptember 23 és október 23 közötti időszakban. A hölgyeknek egy sejtelmes készcsók, az uraknak egy határozott, férfias ölelés részemről. Kivéve Zsákai Tomit, akit nem ölelgetek, mert a végén buzinak néz.október 15., 15:36
Szilágyi András [Bundi] (729) ÜzenekMivel ma van a Mérleg jegy kellős közepe, ezúton kívánok bűbájosan harmónikus és rendkívül szép, kiegyensúlyozott, konfliktusmentes és finom születésnapot a pihepuha-édibédi Mérleg hölgyeknek, és a sármos-elbűvölő, valamint elegáns és szépszavú Mérleg uraknak, valamint a Zsákai Tominak, aki ugyan Mérleg, de egy külön kategóriát képez.Meglepetések MérlegeknekBoldog szülinapot! ("mer' ez vót kéznél", és tudom, hogy útálják az ilyent, de Bikaként jól esik egy kicsit heccelni őket. Úgyis tudják, hogy imádom őket... Vagy nem.) A blogomon tehát ajándékba második világháborús propaganda-rajzfilmeket kapnak.
http://www.youtube.com/watch?v=BljOhNCWFsU&NR
http://www.youtube.com/watch?v=6J-1p_xX2TU&mode=related &search=
http://www.youtube.com/watch?v=wDWF8hznHZs&NR
Sunday, October 22, 2006
Sunday, October 01, 2006
A viktoriánus egyház
A XVI. században minden jóravaló nemzet szétszakadt vallási alapon, de Magyarországon a Habsburg megszállás ezt nem tette lehetővé. Akkortájt volt egy "protestáns" Magyarország, mely teljesen más mentalitást, habitust és szinte más "genetikát" örökített, mint a "másik" katolikus Magyarország. A különbség, a fortyogó ellentét olyan erős volt már a XVI. században, mint a holland és a flammand, vagy a porosz-bajor ellentétek. Viszont amíg ezek a népek szépen párhuzamosan elindultak a saját nemzet megalapításának, vagy minimum az etnicizálódás útján, Magyarországon - a megszálló hatalom szándékait kielégítendő - egymás útjában maradtak, és úgymond egy "népen" osztoznak. Ez viszont illúzió. A "mocskos rohadék áruló idegenszívű fattyak gyüttment betelepülő kavarcs népsége", és az "eretnek hőzöngő nyakas parasztbunkó szemetek" képe háromszáz éve feszül egymásnak.
A "kettészakadt Magyarország" a maga "árkaival" baromira nem Viktor és az emeszpé között feszül, hanem egy évszázados konfliktus újabb megjelenési formája. Valójában azon kéne csodálkozni, ha a jelen helyzetben nem maga Orbán Viktor kergetné ki ostorral és élesre hegyezett fogakkal a jámbor befektetőket az országból, küldené az utcára az embereket kocsit borogatni meg tévét ostromlani, és ha vicaverza nem Gyurcsány Fletó bűzös hazugságaitól fetrengene önnön ürülékében ez a megalázott nemzet és egyedül tőle függne, hogy kipusztulunk-e végleg, míg a korrupcióba és perverz mocsokba rothadt Bíboros-tőkés-kommunista-német-oroszok fattyai palotáikban pöffeszkedve zabálják föl munkánk keserű gyümölcseit. A történet persze ennél bonyolultabb, hiszen - amint én azt gondolom - a társadalmi történelmi szerepek és hatalmi helyzetek is megegyeznek, vagy legalábbis megfeleltethetőek nem csupán az érveléstechnikai "struktúrák".
Manapság persze a "katoliksztájler" (templomjáró nagycsaládos, gyakorló katolikus) többnyire jobbosnak számít, miközben több protestáns lelkész is az emeszpé ésvagya szadesz sorait erősíti. Ezek ellenére úgy érzem, hogy a mai balos-jobbos ellentét alapvetően a katolikus és protestáns mentalitás ellentétére vezethető vissza, amiben a "pápista" oldalt a baloldal, míg a "protestánst" a jobboldal képviseli. Persze régen nem vallási, hanem egy továbbörökített habituális alapon.
A Protestáns jobboldal
Szóval van a "protestáns jobboldal". Elsőként a protestantizmus alapvetően, míg nyugaton a liberalizmus és progresszió letéteményese, hazánkban inkább a "magyar nemzeti vallás" és különállás képviselőjeként jelent meg hazánkban. Olyan, mint az ír és lengyel katolicizmus: a Nemzet elnyomókkal szembeni öndefiníciójának, különállásának eszköze. Ezért archaikus, alapvetően konzervatív szemléletű vallás. A magyar protestantizmus bölcsőjében, Erdélyben a reformáció a többnemzetiségű ország "magyar" nemzetrészének vallásaként öröklődött, és a XIX. század végére a román expanzió elleni egyik utolsó bástya is lett. Míg a nyugati sztereotípiák a "szabadelvű protestáns" kontra "konzervatív katolikus" felállást erősítik, a helyzet Magyarországon fordított.
A magyar "jobboldali" karakterhez tartozik, hogy a kálvini reformáció alapvetően politizáló vallás. Kálvin vallásreformja Genfben államreform is volt, egy "tökéletes városállam" létrehozása motiválta és a "közösség" szervezése fontosabb volt számára, mint a száraz teológia. Az "ideális" nyugati demokráciák alapvetően protestáns eredetűek: Hollandia, Svájc, Anglia, a Skandináv államok, USA... Mind a protestáns állam és demokráciafogalomból fejlődtek ki évszázadok alatt. Magyarországon a "török hódoltság" szakította meg a fejlődést, az "európai fejlődéstől" való leszakadásunk is erre az időre tehető, tehát az új magyar demokrácia valójában egy régen megkezdett, ám külső tényezők miatt le nem játszott meccset folytat manapság. "visszaintegrálódva" az európai államok közé voltaképp most nyílt meg az esélye arra, hogy korlátozások nélkül kibontakozhasson. A két világháború közötti időszak felemás Horthy-rezsimje nem tekinthető ilyen korszaknak, mert sajnos mire a semmiből gyakorlatilag felépített egy országot a gazdasági világválság már újra meg is roppantotta, s a negyvenes években gyakorlatilag már csak sodródott a teljes összeomlásba. Nem volt kiterjesztett választójog, és a több párt léte ellenére gyakorlatilag egypártrendszer volt már a Bethlen féle Egységes Párt létrehozása óta. Ez mellesleg olyan mély beidegződéseket adott generációknak, hogy Kádár egy hasonló "konszolidált autokrata" rendszerré maszkírozott kommunizmussal a mai napig le tudta kenyerezni a társadalom egy jelentős, ha nem épp túlnyomó részét.
Magyarországon tehát parlamentarista vagy "modern demokratikus" gyakorlat az államigazgatásban 1990-ig nem volt. Az egyetlen, mely ehhez hasonlót helyi kisközösségi szinten leképzett a presbiteriánus hitközség-szervezés volt: bár a Habsburg urakat elcsapni nem lehetett, a papokat választották, és "demokratikus kontroll" alatt tartották. 1990-ben egy leszorított fedő alól szökött ki a régóta fáradt gőz: a magyar demokrácia olyan helyzetet teremtett, amikor a "protestáns állameszme" végre megvalósulhat: már a "kit akarunk utólérni?" kérdés körül a Svájci és Skandináv példát emlegetik a jobboldalon : "Kérem ott az erkölcsi kérdések alapvetőek! Egy miniszterelnök tizedennyitől megbukna, és lám vasárnaponként templomba mennek a polgárok és felhúzzák a kertjükben a nemzeti lobogót..." etc. A "protestáns" jobboldal egy "protestáns" demokráciára vágyik. Friss hír: a svéd minisztetelnök néhány hete lemondott, mert feketén fizette a bébiszitterét. Nos... no comment. (Ilyenkor a legviccesebb az, amikor Feri magán kívül bárki mástól félti az alkotmányos rendet. Szóval az alap-agylob itt jelenik meg: vagy ennyire cinikus a srác, vagy komolyan gondolja. Nem lehet tudni. A továbbiakban erre is választ próbálok találni.)
Előtte viszont nézzük meg: mi maradt még a "protestantizmusból" a jobboldalon? A jobboldal belső szerkezete is egy protestáns vallásét mutatja. Van egy prédikátor, reformátor vezéregyéniség, egy új Kálvin, egy új Luther: Orbán Viktor. Ahogyan a református vallást sem lehet egy emberre redukálni, mégiscsak "kálvinista"és "luteránus" felekezetekről beszélünk, ergó van egy személyiség, aki összegzi a teológiát (ideológiát) és utat mutat az embereknek. Így a jobboldal szellemi, emberi vezetője, a Nagy Prédikátor személyiség jobban fedi Orbán Viktort, mint a duce meg a zsebhitler és bármiféle párhuzam a totalitárius diktátorokkal, amit a baloldalról szoktak rásütni. Nem diktátor ő, csak annyira, mint Luther vagy Kálvin. Égetnivaló eretnek - a katolikus szemszögből nézve, míg az Igazság Hirnöke, ha a híveit kérdezzük. Ergó minidúcse, diktátor, anyagyilkos balról, az Egyetlen Igaz Ember, a Vezető, a Félisten, Kossuth reinkarnációja jobbról. A mai jobboldal ezen túl - miként a protestantizmus egykoron - tiltakozással kezd: "Elég volt, eddig és ne tovább, betelt a pohár! EZEK búcsúcédulákat árulnak, romlottak, és javíthatatlanul korruptak!" A magyar jobboldal - az európai országok többségével ellentétben - politikailag ellenzéki ALAPÁLLÁSBÓL indul. Protestál a szó eredeti, tiltakozó, szembehelyezkedő értelmében. Elvégre egy diktatúra establishmentjével szembeforduló, részben abból kiszakadt emberek- sok sok külön indíttatásból induló egyén közössége. (Ezért fér bele Csintalan Sándortól a jobbikosokig egy csomó egymással totálisan ellenkező alapállású ember, ami szintén "furcsa" a baloldalról nézve.)
Ez a közösség a külső szemlélő számára iszonyú zárt és "magának beszélő". Testvéri viszonyban vannak egymással, és a belső bizalom nagyon magas. A jobbos vevő a jobbos újságosnál veszi meg a jobbos újságot, a jobbos tévét nézi, ahova betelefonál, majd mélységesen egyetért az éppen benne beszélővel. Otthon is, társaságban is hevesen politizál. Meggyőződésből beszél, van "saját sztorija", hasonlóan a megtérés-történetekhez. Az Új Hitet hirdeti és éli meg temperamentumtól függő hevülettel. Ennek az ereje épp az, ami a gyengéje. Hisz míg a hívek, akiket szerez "örökítik" a hitet, és száz százalékig köteleződnek el, tehát a jobboldaliság megmarad, éppen a "térítő" jellege miatt sokakban félelmet kelt. Ez a választási adatokban is megjelenik: egy jobbos iksze majdhogynem átszakítja a szavazócédulát, míg a balosé egy tétova macskaköröm a legtöbb esetben. Ez az amit a szürke kardigános-szemüveges éjjeliműsoros bácsik úgy hívnak, hogy "bizonytalan szavazók megnyerése." A jobboldal a maga két-két és fél millió "hívét" stabilan hozza, de "új csoportokat" nem tud meggyőzni.
A jobboldal bármilyen érve a "bizonytalannak" a "nyugalmunkat megzavaró" hittérítésnek fog hatni, és "hagyjanak békét nekem" szöveggel, vagy épp felettébb ideges ellenreakcióval fogja lerázni az őket győzködőket, pamflettekkel, pontokkal, parancsolatokkal, ívekkel, és mindenféle eszközzel közeledő aktivistákat. Erre az érzésre aztán a baloldal jó erősen rá is játszik, ezért lehet a "bizonytalan" szavazók meggyőzésében rendre erősebb. A baloldal mindenkori sikere tehát abban áll, hogy ezek a "bizonytalanok" mennyire állnak fel mellette. (Most épp semennyire...) A jobboldal "történelmi" győzelmeit pedig ugyanannak a masszív másfél-kétmillió "hívőnek" tudhatja be, akik atomtámadás esetén is elmennének szavazni.
Katolikus baloldal
Ha láthattuk a fentiekben a jobboldalt, akkor nézzük meg mitől "katolikus" a baloldal. Ha éppenséggel a lehető legkevésbé tűnik vallásosnak, vagy épp klerikálisnak a külső szemlélő számára. Sőt! A baloldal hol dühösen, hol kevésbé dühösen de kifejezetten antiklerikális. A katolikus országok "demokráciafejlődése" alapvetően eltér a protestánsoktól. A katolikus országok a feudalizmus idejében virágoztak, a modern kor válságokkal teli nyűglődés volt a hajdani dicsőséggel összehasonlítva. Olaszország, Spanyolország, de még Franciaország sem a "demokratikus sikersztorik" közé tartozik. Az etalonnak számító Franciaország is ötödik, vagy hanyadik köztársaságát tapossa, Spanyolország harminc éve még diktatúra volt, Olaszországban meg teljesítménynek számít, ha egy kormány kitölti mandátuma felét. Nem csak magyar földön maradhatnak hatalomban selejtes miniszterelnökök, a "latinos" korrupció ismert fogalom, ám azért ha egy friss demokrácia mondjuk demokratikus etalonnak Spanyolországot vagy Olaszországot tekinti... az elég "érdekes hely."
A "királyi" jobboldallal szemben ezekben az országokban egy "ellen-egyház" vagy "ellen-szervezet" felépítése tűnt legésszerűbbnek a baloldal számára, és míg a hajdani arisztokrácia és polgárság alkotja a jobboldalt, a "szegény néprétegek és kitaszítottak" pártjai a szocialisták. (Ez egészül ki a spanyol esetben az etnikai kisebbségekkel.) A magyar baloldal is ilyen, "katolikus" jellegű: egy király nélküli királyság ellenzékéből alakult ki eredetieg, és bár az orosz bolsevizmus osztályharcos hevülete és megszállása rányomta bélyegét, az oroszok is a "helyi erők" együttműködő elemeiből válogattak. A francia-latin szociáldemokrácia "szangvinikusabb" irányzataiból táplálkozott már a harmincas években is, Gerő Ernő például a republikánus szabadcsapatokkal harcolt Spanyolországban. Károlyi és haverjai is francia orientációjúak voltak. A magyar baloldal dühödt antikelrikalizmusa, és jobboldal-ellenessége már jóval az oroszok előtt megvolt. A mai baloldal oroszos jellegét mára teljesen levetkőzni látszik. Gyurcsány és csapata valóban szalonképes az Eju számára, és a jelenlegi események sem annyira egy szovjet, mint inkább egy Habsburg abszolútista uralkodó pofátlan nyomulására emlékeztetnek.
A baloldal Magyarországon egészen 1945-ig hendikeppel rendelkezett. Az 1918-19-es események után nem véletlen, hogy egy kemény jobboldali rezsim vette kezébe az irányítást, s a harmincas évek egész Európában nem feltétlenül a baloldal szárnyalásáról szóltak. Az orosz megszállás előtt nem volt néhány agrárszocialista és szakszervezeti mozgalmon túl komoly baloldali hagyomány, viszont az elfojtott indulatok fortyogtak, és a "változás szele" már közelített. A magyar szociáldemokrácia, amire a mai baloldal hivatkozni szokott, és örökösének tarja magát 1945 után azonban gyökerestül eltűnt, hiszen elsőként épp őket kellett eltakarítani a megszállás útjából. A mai "szocialista" megnevezés azért is tisztességesebb, mert a mai szocialista párt úgy viszonyul Kéthly szociáldemokráciájához, mint a csirke a tyranosszauruszhoz.
1945-ben tehát ott voltak azok a megoldatlan társadalmi konfliktusok, amiknek a gyors megoldásával a rezsim stabilizálhatta magát. A mai baloldal valós történelmi alapja az orosz megszállók által felállított, vagy felállni hagyott elit folyamatossága mellett ezen konfliktusok tartós megoldása. A mai baloldal - a jobboldal sztereotípiáival ellentétben - korántsem maga a ruszkik által itthagyott, rozsdás használt fegyver. A baloldalt "oroszok zabigyerekeként" nézni ugyanolyan butaság lenne, mint a XVII. században "gyüttment fattyaknak" tekinteni a "pápistákat". A Habsburgok kihaltak, de a falvak, a templomok itt maradtak. Az oroszok ugyan sokat nem építkeztek, de felépítettek egy baloldali elitet, amelyik ma önálló életet él. Legyünk jóhiszeműek és bár kétségtelenül "hozott anyag" reméljük, hogy egy valóban modern magyar baloldal is kialakulhat, és sikeresen levetközi gyerekbetegségeit. Mert hol is van a magyar baloldal bázisa? Mi adja meg a karakterét? Mi felé fejlődhet, ha fejlődni fog?
Mindezek ellenére tény, hogy 1945 fordulópont volt a magyar baloldal számára. A Párt számára tehát 1945-ben az első feladat a tömegbázis megteremtése volt, hiszen a szovjet megszállás abban különbözött minden korábbi megszállástól, hogy a katonai ellenőrzés mellett, s később helyett is az "ideológai export" volt a legfontosabb. Akár erőszakkal, akár szép szavakkal, de kifejezetten TÉRÍTENI akart. Persze nem a személyes baloldali elkötelezettségre játszott. Elég volt a lojalitás. Az elfogadás. Egy nagyon bizonytalan és határozatlan iksz... Nem kell tökörészni a dialektikus materializmussal, elolvasni Lenin műveit meg megtanulni oroszul... Ezeket lehet lazán, kacsintva venni. Főleg '56 után, Kádár alatt történt mindez, akinek a köpönyegéből a jelenlegi garnitúra alig burkoltan kilépett.
Magyarország mindazonáltal az NDK-hoz hasonlóan hatványozottan ideológikus indíttatású rezsim volt. Míg a többi kelet-európai országban megelégedtek egy kollaboráns elit létrehozásával és támogatásával, nálunk komoly ideológiai és társadalmi átalakítást tűztek ki célul. Míg akár a lengyel kommunisták is lehettek "nacionál-kommunisták" Magyarországon még a trikolor is nacionalista kilengésnek számított. Újraírták a történelemkönyveket, újraértelmezték az irodalmat, minden "nemzeti" intézményt megszüntettek a horgászegyletekig bezárólag. A "széles tömegek" megnyerése céljából a fennálló társadalmi igazságtalanságok és feszültségek kezeléséhez kezdtek. Aki Igazságot hoz, híveket nyer... A kommunizmus ezért elsősorban egy szociálisan alacsony szinten álló, ám társadalmi tudattal rendelkező "osztályt" talált: az uradalmi cselédekét. A "cseléd" aki hajlong a méltóságosúrnak, aki ezért cserében jól megkergeti a lányait, aki egy szem krumplit eszik... A móriczi világ és a népi írók szociográfiáinak szereplői ők: kis falvakban élő, nagy uradalmi birtokokon gyakorlatilag jobbágyi sorban tengődő elsősorban katolikus népesség. Nógrád, Heves, Észak-Dunántúl, Baranya, Borsod, az Alföldön pedig főleg az Alföld északi része... Érdekes módon, mintha egy nem is oly régi választási térképen néznénk a "szocialista fellegvárakat".
Ezeken a környékeken a szocializmus társadalmi igazságot termelt: a putri vályogfalvak helyett szép nagy kockaházak fűtéssel, az uradalom helyett meg a Téesz, vagy az ÁG, ahol többnyire "a mi fiúnk" lehetett az elnök. A cselédből önálló, szabad ember lett: senki cselédje. Ezeken a területeken a változás elképesztő volt, és a szocializmus az embereknek jobb életet hozott. A kollektivizálás azt jelentette, hogy ami eddig az úré volt, azt most együtt esszük meg. Ami viszont áldás az egyiknek, átok a másiknak: egy kicsit délebbre, az Alföld önálló gazdaságaiban a kuláklisták, a kényszertéeszesítés egyidőben zajló események voltak, de éppen a szöges ellentéte a fenti történetnek. Egy kiskunsági paraszt a tészesítést mint a terrorkorszak legsötétebb éveit meséli el, a nógrádi parasztnéni meg a civilizációval való találkozás katartikus és pozitív élményeként írja le ugyanazt. Az alföldi paraszt nem érti: hogy lehet nosztalgiázni a tészeről, a nógrádi néni meg azt nem, miért kell útálni azokat a drága kommunistákat, amikor ő az ötvenes években evett először borjúhúst. Ekkor kezdődött el az a "módszer" amiről a mostani szocik sem nagyon tudnak leszokni: elvesszük az egyiktől odaadjuk a másiknak. Ötven éve a kiskunsági paraszt disznaját ették meg a csepeli munkások, most pedig a középosztály adóforintjaiból adnak 13. havi nyugdíjat.
"Ecclesia semper reformanda" de a Megfoghatatlan Örök Párt mindíg kitermeli a "kellő embert a kellő időben". Természetesen, miként az Egyház nem mentes adott időkben elkövetett eseti hibáktól, dehát ki emlékszik ma már a búcsúcédulákra, az inkvizícióra, vagy épp a Borgiákra. A katolicizmus egyáltalán nem ezeket jelenti, miként egy baloldali sem érti eg, hogy miért jönnek neki Sztálinnal, meg malenykij robottal, hisz ő jóravaló ember, aki éli a maga életét. A baloldal alapértéke, (miként a katolicizmusban) az Egyház/Eszme iránti lojalitás. Ezért az eltérő emberek az Establishmenthez való hűségükkel válnak baloldalivá. Ez persze Magyarországon egy kicsit az átlagnál - kívülről nézve - opportunistább, mondhatni korruptabb.
Már a XVI. században sem a láng lélek fűtötte a katolicizmus felé népek széles tömegeit, hanem a Habsburg házhoz való lojalitás és az előremenetel lehetősége. Ha katolizálsz, vagy reverzálist adsz, állást kapsz a Megyénél. Elég egy kis víz, egy papír és megoldódik a nélkülözés. Ma rengeteg ilyen meggyőződés nélküli "udvarhű" balos van, akik a kis helyekért, állásokárt, megrendelésekért, üzletekért, bizniszekért lesznek baloldalivá. Mert hát az Establishment baloldalon lakik, és ahol a lé és a kapcsolat, ott a lojális kisember. És persze ott voltak a "jobbágyok" tömegei: azok az emberek, akik nem személyes céllal, hanem a formát a "bevett szokást" követve lesznek baloldaliak. "Cuius regio eius religio..." Nem vesződnek a kérdések feltevésével, balosok azt kész. "Mi mind Kádár János köpönyegéből léptünk ki" - csak míg valaki megmaradt az akkori vezetők és megmondók hívének, a ma jobboldalnak nevezett csapat protestált ellene.
folyt. köv.
A "kettészakadt Magyarország" a maga "árkaival" baromira nem Viktor és az emeszpé között feszül, hanem egy évszázados konfliktus újabb megjelenési formája. Valójában azon kéne csodálkozni, ha a jelen helyzetben nem maga Orbán Viktor kergetné ki ostorral és élesre hegyezett fogakkal a jámbor befektetőket az országból, küldené az utcára az embereket kocsit borogatni meg tévét ostromlani, és ha vicaverza nem Gyurcsány Fletó bűzös hazugságaitól fetrengene önnön ürülékében ez a megalázott nemzet és egyedül tőle függne, hogy kipusztulunk-e végleg, míg a korrupcióba és perverz mocsokba rothadt Bíboros-tőkés-kommunista-német-oroszok fattyai palotáikban pöffeszkedve zabálják föl munkánk keserű gyümölcseit. A történet persze ennél bonyolultabb, hiszen - amint én azt gondolom - a társadalmi történelmi szerepek és hatalmi helyzetek is megegyeznek, vagy legalábbis megfeleltethetőek nem csupán az érveléstechnikai "struktúrák".
Manapság persze a "katoliksztájler" (templomjáró nagycsaládos, gyakorló katolikus) többnyire jobbosnak számít, miközben több protestáns lelkész is az emeszpé ésvagya szadesz sorait erősíti. Ezek ellenére úgy érzem, hogy a mai balos-jobbos ellentét alapvetően a katolikus és protestáns mentalitás ellentétére vezethető vissza, amiben a "pápista" oldalt a baloldal, míg a "protestánst" a jobboldal képviseli. Persze régen nem vallási, hanem egy továbbörökített habituális alapon.
A Protestáns jobboldal
Szóval van a "protestáns jobboldal". Elsőként a protestantizmus alapvetően, míg nyugaton a liberalizmus és progresszió letéteményese, hazánkban inkább a "magyar nemzeti vallás" és különállás képviselőjeként jelent meg hazánkban. Olyan, mint az ír és lengyel katolicizmus: a Nemzet elnyomókkal szembeni öndefiníciójának, különállásának eszköze. Ezért archaikus, alapvetően konzervatív szemléletű vallás. A magyar protestantizmus bölcsőjében, Erdélyben a reformáció a többnemzetiségű ország "magyar" nemzetrészének vallásaként öröklődött, és a XIX. század végére a román expanzió elleni egyik utolsó bástya is lett. Míg a nyugati sztereotípiák a "szabadelvű protestáns" kontra "konzervatív katolikus" felállást erősítik, a helyzet Magyarországon fordított.
A magyar "jobboldali" karakterhez tartozik, hogy a kálvini reformáció alapvetően politizáló vallás. Kálvin vallásreformja Genfben államreform is volt, egy "tökéletes városállam" létrehozása motiválta és a "közösség" szervezése fontosabb volt számára, mint a száraz teológia. Az "ideális" nyugati demokráciák alapvetően protestáns eredetűek: Hollandia, Svájc, Anglia, a Skandináv államok, USA... Mind a protestáns állam és demokráciafogalomból fejlődtek ki évszázadok alatt. Magyarországon a "török hódoltság" szakította meg a fejlődést, az "európai fejlődéstől" való leszakadásunk is erre az időre tehető, tehát az új magyar demokrácia valójában egy régen megkezdett, ám külső tényezők miatt le nem játszott meccset folytat manapság. "visszaintegrálódva" az európai államok közé voltaképp most nyílt meg az esélye arra, hogy korlátozások nélkül kibontakozhasson. A két világháború közötti időszak felemás Horthy-rezsimje nem tekinthető ilyen korszaknak, mert sajnos mire a semmiből gyakorlatilag felépített egy országot a gazdasági világválság már újra meg is roppantotta, s a negyvenes években gyakorlatilag már csak sodródott a teljes összeomlásba. Nem volt kiterjesztett választójog, és a több párt léte ellenére gyakorlatilag egypártrendszer volt már a Bethlen féle Egységes Párt létrehozása óta. Ez mellesleg olyan mély beidegződéseket adott generációknak, hogy Kádár egy hasonló "konszolidált autokrata" rendszerré maszkírozott kommunizmussal a mai napig le tudta kenyerezni a társadalom egy jelentős, ha nem épp túlnyomó részét.
Magyarországon tehát parlamentarista vagy "modern demokratikus" gyakorlat az államigazgatásban 1990-ig nem volt. Az egyetlen, mely ehhez hasonlót helyi kisközösségi szinten leképzett a presbiteriánus hitközség-szervezés volt: bár a Habsburg urakat elcsapni nem lehetett, a papokat választották, és "demokratikus kontroll" alatt tartották. 1990-ben egy leszorított fedő alól szökött ki a régóta fáradt gőz: a magyar demokrácia olyan helyzetet teremtett, amikor a "protestáns állameszme" végre megvalósulhat: már a "kit akarunk utólérni?" kérdés körül a Svájci és Skandináv példát emlegetik a jobboldalon : "Kérem ott az erkölcsi kérdések alapvetőek! Egy miniszterelnök tizedennyitől megbukna, és lám vasárnaponként templomba mennek a polgárok és felhúzzák a kertjükben a nemzeti lobogót..." etc. A "protestáns" jobboldal egy "protestáns" demokráciára vágyik. Friss hír: a svéd minisztetelnök néhány hete lemondott, mert feketén fizette a bébiszitterét. Nos... no comment. (Ilyenkor a legviccesebb az, amikor Feri magán kívül bárki mástól félti az alkotmányos rendet. Szóval az alap-agylob itt jelenik meg: vagy ennyire cinikus a srác, vagy komolyan gondolja. Nem lehet tudni. A továbbiakban erre is választ próbálok találni.)
Előtte viszont nézzük meg: mi maradt még a "protestantizmusból" a jobboldalon? A jobboldal belső szerkezete is egy protestáns vallásét mutatja. Van egy prédikátor, reformátor vezéregyéniség, egy új Kálvin, egy új Luther: Orbán Viktor. Ahogyan a református vallást sem lehet egy emberre redukálni, mégiscsak "kálvinista"és "luteránus" felekezetekről beszélünk, ergó van egy személyiség, aki összegzi a teológiát (ideológiát) és utat mutat az embereknek. Így a jobboldal szellemi, emberi vezetője, a Nagy Prédikátor személyiség jobban fedi Orbán Viktort, mint a duce meg a zsebhitler és bármiféle párhuzam a totalitárius diktátorokkal, amit a baloldalról szoktak rásütni. Nem diktátor ő, csak annyira, mint Luther vagy Kálvin. Égetnivaló eretnek - a katolikus szemszögből nézve, míg az Igazság Hirnöke, ha a híveit kérdezzük. Ergó minidúcse, diktátor, anyagyilkos balról, az Egyetlen Igaz Ember, a Vezető, a Félisten, Kossuth reinkarnációja jobbról. A mai jobboldal ezen túl - miként a protestantizmus egykoron - tiltakozással kezd: "Elég volt, eddig és ne tovább, betelt a pohár! EZEK búcsúcédulákat árulnak, romlottak, és javíthatatlanul korruptak!" A magyar jobboldal - az európai országok többségével ellentétben - politikailag ellenzéki ALAPÁLLÁSBÓL indul. Protestál a szó eredeti, tiltakozó, szembehelyezkedő értelmében. Elvégre egy diktatúra establishmentjével szembeforduló, részben abból kiszakadt emberek- sok sok külön indíttatásból induló egyén közössége. (Ezért fér bele Csintalan Sándortól a jobbikosokig egy csomó egymással totálisan ellenkező alapállású ember, ami szintén "furcsa" a baloldalról nézve.)
Ez a közösség a külső szemlélő számára iszonyú zárt és "magának beszélő". Testvéri viszonyban vannak egymással, és a belső bizalom nagyon magas. A jobbos vevő a jobbos újságosnál veszi meg a jobbos újságot, a jobbos tévét nézi, ahova betelefonál, majd mélységesen egyetért az éppen benne beszélővel. Otthon is, társaságban is hevesen politizál. Meggyőződésből beszél, van "saját sztorija", hasonlóan a megtérés-történetekhez. Az Új Hitet hirdeti és éli meg temperamentumtól függő hevülettel. Ennek az ereje épp az, ami a gyengéje. Hisz míg a hívek, akiket szerez "örökítik" a hitet, és száz százalékig köteleződnek el, tehát a jobboldaliság megmarad, éppen a "térítő" jellege miatt sokakban félelmet kelt. Ez a választási adatokban is megjelenik: egy jobbos iksze majdhogynem átszakítja a szavazócédulát, míg a balosé egy tétova macskaköröm a legtöbb esetben. Ez az amit a szürke kardigános-szemüveges éjjeliműsoros bácsik úgy hívnak, hogy "bizonytalan szavazók megnyerése." A jobboldal a maga két-két és fél millió "hívét" stabilan hozza, de "új csoportokat" nem tud meggyőzni.
A jobboldal bármilyen érve a "bizonytalannak" a "nyugalmunkat megzavaró" hittérítésnek fog hatni, és "hagyjanak békét nekem" szöveggel, vagy épp felettébb ideges ellenreakcióval fogja lerázni az őket győzködőket, pamflettekkel, pontokkal, parancsolatokkal, ívekkel, és mindenféle eszközzel közeledő aktivistákat. Erre az érzésre aztán a baloldal jó erősen rá is játszik, ezért lehet a "bizonytalan" szavazók meggyőzésében rendre erősebb. A baloldal mindenkori sikere tehát abban áll, hogy ezek a "bizonytalanok" mennyire állnak fel mellette. (Most épp semennyire...) A jobboldal "történelmi" győzelmeit pedig ugyanannak a masszív másfél-kétmillió "hívőnek" tudhatja be, akik atomtámadás esetén is elmennének szavazni.
Katolikus baloldal
Ha láthattuk a fentiekben a jobboldalt, akkor nézzük meg mitől "katolikus" a baloldal. Ha éppenséggel a lehető legkevésbé tűnik vallásosnak, vagy épp klerikálisnak a külső szemlélő számára. Sőt! A baloldal hol dühösen, hol kevésbé dühösen de kifejezetten antiklerikális. A katolikus országok "demokráciafejlődése" alapvetően eltér a protestánsoktól. A katolikus országok a feudalizmus idejében virágoztak, a modern kor válságokkal teli nyűglődés volt a hajdani dicsőséggel összehasonlítva. Olaszország, Spanyolország, de még Franciaország sem a "demokratikus sikersztorik" közé tartozik. Az etalonnak számító Franciaország is ötödik, vagy hanyadik köztársaságát tapossa, Spanyolország harminc éve még diktatúra volt, Olaszországban meg teljesítménynek számít, ha egy kormány kitölti mandátuma felét. Nem csak magyar földön maradhatnak hatalomban selejtes miniszterelnökök, a "latinos" korrupció ismert fogalom, ám azért ha egy friss demokrácia mondjuk demokratikus etalonnak Spanyolországot vagy Olaszországot tekinti... az elég "érdekes hely."
A "királyi" jobboldallal szemben ezekben az országokban egy "ellen-egyház" vagy "ellen-szervezet" felépítése tűnt legésszerűbbnek a baloldal számára, és míg a hajdani arisztokrácia és polgárság alkotja a jobboldalt, a "szegény néprétegek és kitaszítottak" pártjai a szocialisták. (Ez egészül ki a spanyol esetben az etnikai kisebbségekkel.) A magyar baloldal is ilyen, "katolikus" jellegű: egy király nélküli királyság ellenzékéből alakult ki eredetieg, és bár az orosz bolsevizmus osztályharcos hevülete és megszállása rányomta bélyegét, az oroszok is a "helyi erők" együttműködő elemeiből válogattak. A francia-latin szociáldemokrácia "szangvinikusabb" irányzataiból táplálkozott már a harmincas években is, Gerő Ernő például a republikánus szabadcsapatokkal harcolt Spanyolországban. Károlyi és haverjai is francia orientációjúak voltak. A magyar baloldal dühödt antikelrikalizmusa, és jobboldal-ellenessége már jóval az oroszok előtt megvolt. A mai baloldal oroszos jellegét mára teljesen levetkőzni látszik. Gyurcsány és csapata valóban szalonképes az Eju számára, és a jelenlegi események sem annyira egy szovjet, mint inkább egy Habsburg abszolútista uralkodó pofátlan nyomulására emlékeztetnek.
A baloldal Magyarországon egészen 1945-ig hendikeppel rendelkezett. Az 1918-19-es események után nem véletlen, hogy egy kemény jobboldali rezsim vette kezébe az irányítást, s a harmincas évek egész Európában nem feltétlenül a baloldal szárnyalásáról szóltak. Az orosz megszállás előtt nem volt néhány agrárszocialista és szakszervezeti mozgalmon túl komoly baloldali hagyomány, viszont az elfojtott indulatok fortyogtak, és a "változás szele" már közelített. A magyar szociáldemokrácia, amire a mai baloldal hivatkozni szokott, és örökösének tarja magát 1945 után azonban gyökerestül eltűnt, hiszen elsőként épp őket kellett eltakarítani a megszállás útjából. A mai "szocialista" megnevezés azért is tisztességesebb, mert a mai szocialista párt úgy viszonyul Kéthly szociáldemokráciájához, mint a csirke a tyranosszauruszhoz.
1945-ben tehát ott voltak azok a megoldatlan társadalmi konfliktusok, amiknek a gyors megoldásával a rezsim stabilizálhatta magát. A mai baloldal valós történelmi alapja az orosz megszállók által felállított, vagy felállni hagyott elit folyamatossága mellett ezen konfliktusok tartós megoldása. A mai baloldal - a jobboldal sztereotípiáival ellentétben - korántsem maga a ruszkik által itthagyott, rozsdás használt fegyver. A baloldalt "oroszok zabigyerekeként" nézni ugyanolyan butaság lenne, mint a XVII. században "gyüttment fattyaknak" tekinteni a "pápistákat". A Habsburgok kihaltak, de a falvak, a templomok itt maradtak. Az oroszok ugyan sokat nem építkeztek, de felépítettek egy baloldali elitet, amelyik ma önálló életet él. Legyünk jóhiszeműek és bár kétségtelenül "hozott anyag" reméljük, hogy egy valóban modern magyar baloldal is kialakulhat, és sikeresen levetközi gyerekbetegségeit. Mert hol is van a magyar baloldal bázisa? Mi adja meg a karakterét? Mi felé fejlődhet, ha fejlődni fog?
Mindezek ellenére tény, hogy 1945 fordulópont volt a magyar baloldal számára. A Párt számára tehát 1945-ben az első feladat a tömegbázis megteremtése volt, hiszen a szovjet megszállás abban különbözött minden korábbi megszállástól, hogy a katonai ellenőrzés mellett, s később helyett is az "ideológai export" volt a legfontosabb. Akár erőszakkal, akár szép szavakkal, de kifejezetten TÉRÍTENI akart. Persze nem a személyes baloldali elkötelezettségre játszott. Elég volt a lojalitás. Az elfogadás. Egy nagyon bizonytalan és határozatlan iksz... Nem kell tökörészni a dialektikus materializmussal, elolvasni Lenin műveit meg megtanulni oroszul... Ezeket lehet lazán, kacsintva venni. Főleg '56 után, Kádár alatt történt mindez, akinek a köpönyegéből a jelenlegi garnitúra alig burkoltan kilépett.
Magyarország mindazonáltal az NDK-hoz hasonlóan hatványozottan ideológikus indíttatású rezsim volt. Míg a többi kelet-európai országban megelégedtek egy kollaboráns elit létrehozásával és támogatásával, nálunk komoly ideológiai és társadalmi átalakítást tűztek ki célul. Míg akár a lengyel kommunisták is lehettek "nacionál-kommunisták" Magyarországon még a trikolor is nacionalista kilengésnek számított. Újraírták a történelemkönyveket, újraértelmezték az irodalmat, minden "nemzeti" intézményt megszüntettek a horgászegyletekig bezárólag. A "széles tömegek" megnyerése céljából a fennálló társadalmi igazságtalanságok és feszültségek kezeléséhez kezdtek. Aki Igazságot hoz, híveket nyer... A kommunizmus ezért elsősorban egy szociálisan alacsony szinten álló, ám társadalmi tudattal rendelkező "osztályt" talált: az uradalmi cselédekét. A "cseléd" aki hajlong a méltóságosúrnak, aki ezért cserében jól megkergeti a lányait, aki egy szem krumplit eszik... A móriczi világ és a népi írók szociográfiáinak szereplői ők: kis falvakban élő, nagy uradalmi birtokokon gyakorlatilag jobbágyi sorban tengődő elsősorban katolikus népesség. Nógrád, Heves, Észak-Dunántúl, Baranya, Borsod, az Alföldön pedig főleg az Alföld északi része... Érdekes módon, mintha egy nem is oly régi választási térképen néznénk a "szocialista fellegvárakat".
Ezeken a környékeken a szocializmus társadalmi igazságot termelt: a putri vályogfalvak helyett szép nagy kockaházak fűtéssel, az uradalom helyett meg a Téesz, vagy az ÁG, ahol többnyire "a mi fiúnk" lehetett az elnök. A cselédből önálló, szabad ember lett: senki cselédje. Ezeken a területeken a változás elképesztő volt, és a szocializmus az embereknek jobb életet hozott. A kollektivizálás azt jelentette, hogy ami eddig az úré volt, azt most együtt esszük meg. Ami viszont áldás az egyiknek, átok a másiknak: egy kicsit délebbre, az Alföld önálló gazdaságaiban a kuláklisták, a kényszertéeszesítés egyidőben zajló események voltak, de éppen a szöges ellentéte a fenti történetnek. Egy kiskunsági paraszt a tészesítést mint a terrorkorszak legsötétebb éveit meséli el, a nógrádi parasztnéni meg a civilizációval való találkozás katartikus és pozitív élményeként írja le ugyanazt. Az alföldi paraszt nem érti: hogy lehet nosztalgiázni a tészeről, a nógrádi néni meg azt nem, miért kell útálni azokat a drága kommunistákat, amikor ő az ötvenes években evett először borjúhúst. Ekkor kezdődött el az a "módszer" amiről a mostani szocik sem nagyon tudnak leszokni: elvesszük az egyiktől odaadjuk a másiknak. Ötven éve a kiskunsági paraszt disznaját ették meg a csepeli munkások, most pedig a középosztály adóforintjaiból adnak 13. havi nyugdíjat.
"Ecclesia semper reformanda" de a Megfoghatatlan Örök Párt mindíg kitermeli a "kellő embert a kellő időben". Természetesen, miként az Egyház nem mentes adott időkben elkövetett eseti hibáktól, dehát ki emlékszik ma már a búcsúcédulákra, az inkvizícióra, vagy épp a Borgiákra. A katolicizmus egyáltalán nem ezeket jelenti, miként egy baloldali sem érti eg, hogy miért jönnek neki Sztálinnal, meg malenykij robottal, hisz ő jóravaló ember, aki éli a maga életét. A baloldal alapértéke, (miként a katolicizmusban) az Egyház/Eszme iránti lojalitás. Ezért az eltérő emberek az Establishmenthez való hűségükkel válnak baloldalivá. Ez persze Magyarországon egy kicsit az átlagnál - kívülről nézve - opportunistább, mondhatni korruptabb.
Már a XVI. században sem a láng lélek fűtötte a katolicizmus felé népek széles tömegeit, hanem a Habsburg házhoz való lojalitás és az előremenetel lehetősége. Ha katolizálsz, vagy reverzálist adsz, állást kapsz a Megyénél. Elég egy kis víz, egy papír és megoldódik a nélkülözés. Ma rengeteg ilyen meggyőződés nélküli "udvarhű" balos van, akik a kis helyekért, állásokárt, megrendelésekért, üzletekért, bizniszekért lesznek baloldalivá. Mert hát az Establishment baloldalon lakik, és ahol a lé és a kapcsolat, ott a lojális kisember. És persze ott voltak a "jobbágyok" tömegei: azok az emberek, akik nem személyes céllal, hanem a formát a "bevett szokást" követve lesznek baloldaliak. "Cuius regio eius religio..." Nem vesződnek a kérdések feltevésével, balosok azt kész. "Mi mind Kádár János köpönyegéből léptünk ki" - csak míg valaki megmaradt az akkori vezetők és megmondók hívének, a ma jobboldalnak nevezett csapat protestált ellene.
folyt. köv.
Friday, September 29, 2006
Lamentálunk? Lamentálunk?
Ma leginkább a hazaszereteten lamentáltam egész nap. Hogy szeretem-e, és hogyan a hazámat. Aztán rájöttem egy rám mindenféleképp érvényes hasonlatra, amit már fejtegettem sokaknak, tehát bocs, ha ezesetben ők egy írásos önismétlést olvasnak vissza.
A hazaszeretet olyan (nekem), mint a Nőhöz való viszony. A hazád először felnevel, mint az anyád, becézget, majd elismer és befogad, mint az a nő, aki a párod lesz. Szóval az én hazaszeretetem mindíg egy ilyen nevezzük "érzéki" viszonynak volt nevezhető. ÉN így éltem meg, azt kész. Ez a viszony viszont problematikussá lett az utóbbi időben. A történet sokban hasonlít egy nőhöz, A Nőhöz fűződő viszony meg és elromlásához. Egy szerelem agóniája: a haza-szerelem agóniája.
Amikor elkezdődik az egész, a dolog csodálatos. Minden szó, minden hely külön jelentést hordoz. Aztán beleszeretsz a kicsi dolgokba is. A napi rutin is finom és kecsteli. A mozdulatai mellett a puszta jelenlétében, a hallgatásában is jól érzed magad. Ha valaki azt mondja rá: kicsi, legszívesebben megütnéd, hisz ő csak alacsony. Ha azt mondja rá, hogy nem szép, egyszereűen legyintesz, és azt mondod, vak az ürge. Igenis szép, sőt gyönyörű, és minden anyajegy, kis "csúnyaság" elbűvölő és csodálatos. Aztán viszont jön valami hiba. Valami nem stimmel... Mintha a lelkesedés csak téged jellemezne, és mintha napról napra valóban kicsit szürkébb lenne minden. Nem csúnya, (ó ő nem tud csúnya lenni) csak a szürke, meg fáradt... Kérdezgeted is a Nőt, hogy mi a baj, de ő mondja, hogy semmi-semmi, minden rendben. Mindenesetre valami rossz érzés kezd az emberen úrrá lenni. Egyre többször kérdezősködik, a "semmi-semmi" is egyre idegesebb, a légkör egyre feszültebb. Az ember viszont talán önáltatásból elhessegeti a borús gondolatokat. Szinte helyreáll a rend, amikor robban a bomba: megcsaltak.
A megcsalás a hazugság és paráznaság kedves elegye. A düh, mely ebből származik, szintén tehetetlenné teszi az embert. Aztán jönnek a kedves szavak: csak egy alkalom... csak futó kaland... nem szerettem... téged szeretlek... kérlek bocsáss meg... És hát persze, hogy az ember megbocsát. Hogyne bocsátana? Hisz ő a szeretett nő! Természetes, hogy megbocsátunk neki, ha kéri. De telnek a napok, és bár biztosít hűségéről és odaadásáról, mégis egyre több "részlet kerül" nyilvánosságra. Nem egyvalaki, nem egyszer, nem futó... ÉS a többi. És bár az esdeklés őszintének tűnik, a napi rutin nyűggé válik. A beszélgetések kiüresednek. És a szeretet szépen lassan elmúlik. Néha már maga a Nő közli: ami itt van az nyűglődés, semmi értelme. Aztán elkezd pokrócosodni. ÉS valóban: a szürkeség még sötétebb lesz, a mozdulatok még gépeisebbek, és voltaképp azon veszed észre magad, hogy bár folyamatos követleődzések színezik napod "miért ilyen vagy miért nem olyan, miért így csinálod miért nem úgy" voltaképp minden erőfeszítésed hasztalan, mert egy döglött lovat csapkodsz egyre hevesebben az ostoroddal. Egy nap aztán felkel az ember, ránéz a mellette fekvő nőre, és érzi, hogy ami miatt vele van az már rég nem szeretet, csak megszokás, és valami tévesen értelmezett hűség, vagy eféle. Esetleg beteges ragaszkodás.
Nos ilyenkor jönnek a különböző reakciók: maradsz? mész? Ha az elsőt választod, dönthetsz, hogy egy hideg, bizalommentes "egymás mellett élést" választasz, illetve a "nekem ez jutott" filozófiájával nyugtatgatod magad. A franciaágyat felváltja a "két szimpla középen az éjjeliszekrénnyel" hálószoba feng-shui. A rituális közlekedés, és a ketyegőórás vasárnapi ebédek. A másik, hogy becsapod magad, és előadod az idilli kapcsolatot, miközben visszaadod szép lassan a kölcsönt. Amerikai szépség szindróma: szép csendben hazudsz. Az idill az idill, ami meg nem idill az nem az.
Nos ez a hazugság-téma valami hasonló gondolatot ébresztett. A gond eddig is megvolt, de most kiborult a bili. Döntünk, és szerintem mindenki, aki szerette a hazáját, elgondolkodik azon, hogya milyen is az az ország, ahol a fordított logika működik és a következmányek nélküliség. Ha válni kell hát válni kell. Mert lehet itt hő szívvel imádni Petőfi földjét, de sajnos ez a hajdan olyan vonzó nőszemély ma Tescó gazdaságos tápot eszik, depressziós, iszik mint a gödény. Nyugaton a hajdani "arisztokraták földje" arról híres, hogy itt jók a nők, és hamar meg lehet őket dugni. A Balaton az a hely ahol "mindent szabad". Egy amerikai idióta, aki "lefaszfejezi" Zrínyit egy hónap múlva szétröhögi magát a "Hungary Man-en". Ne csukjuk be a szemünket: a helyzet korántsem olyan rózsás, hogy most valaki itt minket "lenyom". Az elit mi magunk vagyunk, és mi hagyjuk, hogy így legyen. Itt nem bensőséges viszonyban vagyunk az elitünkkel, meg az országunkkal, hanem egy strici futtatja a hazánkat.Egyesek még élvezik is. Ne áltassuk magunkat. Az igazat, és csakis a színtiszta igazat.
Várom a kommenteket a "mi az igazság témakörben..."
A nőnek, aki meg ha olvassa a blogom és magára ismert boldog szülinapot, ha meg nem akkor úgyis mindegy.
A hazaszeretet olyan (nekem), mint a Nőhöz való viszony. A hazád először felnevel, mint az anyád, becézget, majd elismer és befogad, mint az a nő, aki a párod lesz. Szóval az én hazaszeretetem mindíg egy ilyen nevezzük "érzéki" viszonynak volt nevezhető. ÉN így éltem meg, azt kész. Ez a viszony viszont problematikussá lett az utóbbi időben. A történet sokban hasonlít egy nőhöz, A Nőhöz fűződő viszony meg és elromlásához. Egy szerelem agóniája: a haza-szerelem agóniája.
Amikor elkezdődik az egész, a dolog csodálatos. Minden szó, minden hely külön jelentést hordoz. Aztán beleszeretsz a kicsi dolgokba is. A napi rutin is finom és kecsteli. A mozdulatai mellett a puszta jelenlétében, a hallgatásában is jól érzed magad. Ha valaki azt mondja rá: kicsi, legszívesebben megütnéd, hisz ő csak alacsony. Ha azt mondja rá, hogy nem szép, egyszereűen legyintesz, és azt mondod, vak az ürge. Igenis szép, sőt gyönyörű, és minden anyajegy, kis "csúnyaság" elbűvölő és csodálatos. Aztán viszont jön valami hiba. Valami nem stimmel... Mintha a lelkesedés csak téged jellemezne, és mintha napról napra valóban kicsit szürkébb lenne minden. Nem csúnya, (ó ő nem tud csúnya lenni) csak a szürke, meg fáradt... Kérdezgeted is a Nőt, hogy mi a baj, de ő mondja, hogy semmi-semmi, minden rendben. Mindenesetre valami rossz érzés kezd az emberen úrrá lenni. Egyre többször kérdezősködik, a "semmi-semmi" is egyre idegesebb, a légkör egyre feszültebb. Az ember viszont talán önáltatásból elhessegeti a borús gondolatokat. Szinte helyreáll a rend, amikor robban a bomba: megcsaltak.
A megcsalás a hazugság és paráznaság kedves elegye. A düh, mely ebből származik, szintén tehetetlenné teszi az embert. Aztán jönnek a kedves szavak: csak egy alkalom... csak futó kaland... nem szerettem... téged szeretlek... kérlek bocsáss meg... És hát persze, hogy az ember megbocsát. Hogyne bocsátana? Hisz ő a szeretett nő! Természetes, hogy megbocsátunk neki, ha kéri. De telnek a napok, és bár biztosít hűségéről és odaadásáról, mégis egyre több "részlet kerül" nyilvánosságra. Nem egyvalaki, nem egyszer, nem futó... ÉS a többi. És bár az esdeklés őszintének tűnik, a napi rutin nyűggé válik. A beszélgetések kiüresednek. És a szeretet szépen lassan elmúlik. Néha már maga a Nő közli: ami itt van az nyűglődés, semmi értelme. Aztán elkezd pokrócosodni. ÉS valóban: a szürkeség még sötétebb lesz, a mozdulatok még gépeisebbek, és voltaképp azon veszed észre magad, hogy bár folyamatos követleődzések színezik napod "miért ilyen vagy miért nem olyan, miért így csinálod miért nem úgy" voltaképp minden erőfeszítésed hasztalan, mert egy döglött lovat csapkodsz egyre hevesebben az ostoroddal. Egy nap aztán felkel az ember, ránéz a mellette fekvő nőre, és érzi, hogy ami miatt vele van az már rég nem szeretet, csak megszokás, és valami tévesen értelmezett hűség, vagy eféle. Esetleg beteges ragaszkodás.
Nos ilyenkor jönnek a különböző reakciók: maradsz? mész? Ha az elsőt választod, dönthetsz, hogy egy hideg, bizalommentes "egymás mellett élést" választasz, illetve a "nekem ez jutott" filozófiájával nyugtatgatod magad. A franciaágyat felváltja a "két szimpla középen az éjjeliszekrénnyel" hálószoba feng-shui. A rituális közlekedés, és a ketyegőórás vasárnapi ebédek. A másik, hogy becsapod magad, és előadod az idilli kapcsolatot, miközben visszaadod szép lassan a kölcsönt. Amerikai szépség szindróma: szép csendben hazudsz. Az idill az idill, ami meg nem idill az nem az.
Nos ez a hazugság-téma valami hasonló gondolatot ébresztett. A gond eddig is megvolt, de most kiborult a bili. Döntünk, és szerintem mindenki, aki szerette a hazáját, elgondolkodik azon, hogya milyen is az az ország, ahol a fordított logika működik és a következmányek nélküliség. Ha válni kell hát válni kell. Mert lehet itt hő szívvel imádni Petőfi földjét, de sajnos ez a hajdan olyan vonzó nőszemély ma Tescó gazdaságos tápot eszik, depressziós, iszik mint a gödény. Nyugaton a hajdani "arisztokraták földje" arról híres, hogy itt jók a nők, és hamar meg lehet őket dugni. A Balaton az a hely ahol "mindent szabad". Egy amerikai idióta, aki "lefaszfejezi" Zrínyit egy hónap múlva szétröhögi magát a "Hungary Man-en". Ne csukjuk be a szemünket: a helyzet korántsem olyan rózsás, hogy most valaki itt minket "lenyom". Az elit mi magunk vagyunk, és mi hagyjuk, hogy így legyen. Itt nem bensőséges viszonyban vagyunk az elitünkkel, meg az országunkkal, hanem egy strici futtatja a hazánkat.Egyesek még élvezik is. Ne áltassuk magunkat. Az igazat, és csakis a színtiszta igazat.
Várom a kommenteket a "mi az igazság témakörben..."
A nőnek, aki meg ha olvassa a blogom és magára ismert boldog szülinapot, ha meg nem akkor úgyis mindegy.
Monday, September 25, 2006
Nagymonológ
http://www.youtube.com/watch?v=BfwetkZVQFc
Elvi kérdés
Egy művészettörténész ugyebár ne politizáljon. Holott a politika művészet, tehát igenis megítélhető művészet-kritikai szempontból. Az újabban általam elkezdett "politikai publicisztika" amiben mellesleg teljesen új vagyok, voltaképp egy kiállítás, vagy műtárgykritikának felel meg. Látok valamit, megítélem és ennyi. A jelen helyzet azért viszonylag objektíven megítélhető...
Maradjon?
Tegyük föl a tartalmi kérdést: miért is kéne MARADNIA Gyurcsánynak. Ne azon filózzunk, hogy miért MENJEN (vagy ne). Mert végülis mit tud ez a nemeslelkű Ferenc, amit más nem? Nemzetközi szaktekintély? Az ország egyetlen képzett reformere? Mi teszi őt ALKALMASSÁ arra, hogy reformer legyen, ha épp maga bizonyította, hogy eddig arra volt alkalmas csupán, hogy sok dumával elfedje a válságot, amit mellesleg ő(k) okozott(tak). Oké, részben. Miért MARADJON, ha - mint maga is mondta "annyi alkalmas ember van ebben a frakcióban"?
Mert Gyurcsány Ferenc egy sajátos hatalmi hálózat-szerkezet, (inkább nevezném establishmentnek) számára fontos. Nem nekünk, a népnek, "embereknek", ugyanis TARTALMILAG ő egy senki. Egy ügyeskedéssel meggazdagodott, ügyeskedéssel politikai szerephez jutó ügyeskedő. Nem több. Tehát ha ilyen durván lebukik, semmi olyan ok nincs, ami miatt - elvileg - ne lenne elmozdítható. Ennél a pontnál jön elő a nevezetes elk-TUK többesszám első személye. Merthogy itt nem GY.F. személyes védelméről, hanem a hazugságok hálózatában elfoglalt szerepről van szó. Ezért igazából a baloldal részéről látható Gyurcsánypárti Egységfrontba tömörülés semmi másról nem szól, mint a saját személyes bukástól való félelemről. Ha ő megy, nekem is kell mennem. Ezért beindul a maszat-kommandó, és kennek mindent mindenfele az értelmiségtől a politikusokig. Felelősséget, erkölcsi-morális kategóriákat és mindent kennek összevissza. Kösz Varró Dani! A Maszathegy tökéletes kifejezés...
A "baloldali szavazó"
A másik "tábor", akik védik Ferencünket - olyannyira, hogy lehet hatalomban is tartják - nem annyira az establishment, hanem a hétköznapi szavazó. Felteszik az okos elemzők a kérdést: dehát miért nem a baloldali szavazó van az utcán, akit becsapott? Ha most a jobboldal tüntet, és nem a bal, miért akarjuk, hogy lemondjon, hiszen ezzel a baloldal legitimizálja újra a Mestert! Az a szavazó, aki most a wiw üzenőfalon is elküld anyámba, vagy csendben útál, valamilyen szimpátia, vagy épp antipátia, szociális helyzet, vagy neveltetés miatt épp oda szavazott. Nem lehet mindenki egyforma. Van akinek nem tetszik a Viktor, van akinek a jobboldali értékrenddel van baja, van aki szimplán megunta a banánt, vagy kicsesztek vele. (Megjegyzem: én nem érzem magam "jobboldalinak". A jobboldalról majd egyszer előadom a magánvéleményem, ha arra vágyok, hogy újabb raklapnyi ismerőst elveszítsek.)
Független baloldal
A baloldal esetében, aki nem tagja az "establishmentnek" tehát nincs oka GYAKORLATILAG védeni Fletót, mégis inkább a status quo mellett foglal állást. Mert vagy lusta gondolkodni, illetve egyszerűen nem érdekli ez az egész helyzet. El van foglalva magával. Semmi gáz, nyugi, hehe, úgyse lesz semmi, ez engem nem érdekel, stb. Vagy nem... Az a néhány baloldali értelmiségi, akinek már nem kell bizonyítania nem is akarja Ferit: Hegedűs Zsuzsa, Bencze György, Lengyel László, Szilágyi Ákos, Új Péter, TGM van annyira független baloldali, hogy kimondhassa, Feri a demokrácia alapelveit tiporta sárba, ezért húzzon el. A kevésbé vérmesek is olyanokat mondanak, mint Nádas Péter vagy Eszterházy Péter. Nekik sincs sok bizonyítanivalójuk (meg ki is várnak...) és míg előbbi azt írja, hogy a rendszerváltó elit eljátszotta erkölcsi municióját és kiüresedett, utóbbi a maga sajátos módján közli, hogy a király magáról állította, hogy meztelen, és hogy az elit mi magunk vagyunk. (ergó szerintem ezzel azt a fent említett baloldali közeget és tömeget minősítette, aki mint elitet egy Gyurcsányt volt képes a miniszterelnöki trónra emelni)
Függő baloldal
A köznapi baloldali (átlagszavazó) azonban nincs ilyen "kiváltságos" helyzetben. Szerintük mindenki, így Orbán Viktor is hazudott, tehát pusztán ezért nem kell lemondania Ferinek. Ezen túl az is érv, hogy Ovi egy "diktátor, ő tehet mindenről, nem akarom, hogy visszajöjjön, akkor inkább a Feri". Ezek az emberek NEM a saját hazugságaik védelmét folytatják. Ők baloldaliak. ÉS mint ilyen, attól félnek, hogy maga a baloldali identitás van veszélyben. Az a lendületes, "trendi" imázs, amit - miként a jobbosoknak Viktor - Feri kezdett szotyogtatni vissza a közember tudatába. A közember viszont azt hiszi, ha Feri bukik, őbelőle "lúzer" lesz, akit majd megint lenéznek, akit majd megköpdösnek, kirúgnak, megaláznak a pöffeszkedő jobbosok. Mert a 1998-2002 közötti időszak legnagyobb bűne az volt, hogy - miként most a baloldalból - a jobboldal legrosszabb reakcióit: a dzsentrit hozta elő. A most "győztes" baloldaliak egy esetleges bukás esetén a diadalittas jobbosok céltáblái lesznek (gondolják ők) a bukott, hazug "komcsi". Cseléd. Melós. Vagy éppen zsidó (azzal a bizonyos éllel kimondva). Ők ezért most identitásvédelmet folytatnak. Balos vagyok! Baloldali! Jajjajajajaja orbáneszku! Istenem! Ők mivel nem látják a Fletó utáni létet (ahogy azért valljuk be a Viktor utáni jobboldal képe is merőben ködös) ragaszkodnak Fletóhoz.
Patthelyzet - Fletovics-képlet
A kialakult helyzet ezért voltaképp egy patt. Ferenc tudta, hogy olyan jól áll, és a jobboldalnak annyi bábúját leütötte, hogy nem kaphat mattot. Mivel a patt nem vesztés, ő hivatkozhat a sürgető gazdasági helyzetre, és a nemzetközi környezet sürgető kényszerére, ezért hamar kilendülhet a holtpontról. Elég egy-két hétig kitartania és nem-lemondania. Innetől kezdve az egész történet egy nagyon-nagyon büdös machiavellisztikus színjátékká kezd összeállni, amiben a Parlamentnél tiltakozó turulos brigád, a megzavarodó Orbán Viktor, a magukat féltő szocik és szadeszosok, a lelkibékéjüket féltő közbalosok ugyanúgy meghatározott pályákon teszik a dolgukat Fletó apoteózisa érdekében.
Az emberi változó
Ez viszont tragikus. Ésszel felfogható, és lekövethető, sőt színtiszta matek. Viszont egy dologgal nem számol: az emberi tényezővel. Az a bizonyos pinduri változó, ami miatt a hasonlóan kifundált Barbarossa terv is összeomlott. Ott a "be nem számított változó" az volt, hogy az orosz nép képes volt összefogni gyilkos diktátora mellett is, ha a hazájáról volt szó, és nem "állt át" a német oldalra (tömegesen) még a néhány évvel azelőtt kiéheztetett ukrán nép sem. Ergó a szépen kiszámított náci gépezet olyan triviális és banális dolgokon bukott meg, mint hazaszeretet és az általuk végtelenül lenézett "szláv öntudat"...
Természetesen Ferenc nem egy Hitler, és a szocik nem a harmadik világháborúra készülnek. Csak éppen - hasonlóan a '45-ös állapotokhoz - kikalkulálják az emberi változót. Mint fent is leírtam: matekoznak az emberekkel. Nem kéne. Amúgy ezt azok sem tudhatják, akik ma azt kalkulálják, hogy lemond-e Feri, vagy sem, illetve, hogy vajh mi lesz. Talán bejön a számítása, talán nem. Talán jön az a valami, ami elsöpri, vagy nem. Viszont ő tudja mit csinál, míg akik le akarják mondatni azok meg baromira nem. Például mi történik akkor, ha a többheti tüntetésben egy olyan társaság edződik ki, amelyikbe beletörik a bicskája? Mert ami beszédéből még kitűnik: ő ezt az orsdzágot (k..va...), népét is végtelenül lenézi. Nemhogy a hazaszeretetet, de még a saját anyukáját is, aki képes hülyén azt hinni, hogy a fia munkája miatt jobb az egészségügy. Hogy is lehet ilyen hülye Katus anyus? A "muter". Mi lesz, ha fordul a kocka, és kihátrál mögüle az, akit így lenéz. Mi van ha Katus anyusnak nevelhetnékje támad, és felpofozza hazudozó kisfiát. Kicsit sok "Katus anyust" vettek hülyére...
Amúgy ez történt a kommunistákkal is, hisz voltaképp az egész rendszer csodaszépen ki volt találva, aztán működött is jó darabig, majd csak-csak összeomlott a kevélységen, irígységen és butaságon. Ja! ÉS természetesen a hazugságon. A fenti okfejtésem természetesen nem kommunistázás. Analógiákról van szó. Szigorúan narratív struktúrákról, melyek közül akár tovább is mehetnénk, egészen Rómáig. Például Augustus a köztársaságot védelmezte élete végéig. A diktatúrák többsége a "demokrácia" védelmében alakult. Szóval a jogrend meg a harmadik köztársaság túlságosan sűrű emlegetése bennem nem komcsikat, meg nácikat, hanem a Senatus kulisszái között parádézó teljhatalmú római császárokat juttatja az eszembe.
Szóval van miért aggódni...
Sunday, September 24, 2006
Henry Rollins: Liar
http://www.youtube.com/watch?v=fxrd_jZJxkg
ÉS a szöveg eredetije.
You think youre gonna to live your life alone
In darkness
And seclusion
Yeah I know
Youve been out there
Tried to mix with those animals
And it just left you full of humiliated confusion
So you stagger back home
And wait for nothing
But the solitary refinement of your room spits you back out onto the street
And now youre desperate
And in need of human contact
And then
You meet me
And you whole world changes
Because everything I say is everything youve ever wanted to hear
So you drop all your defenses and you drop all your fears
And you trust me completely
Im perfect
In every way
Cause I make you feel so strong and so powerful inside
You feel so lucky
But your ego obscures reality
And you never bother to wonder why
Things are going so well
You wanna know why?
Cause Im a liar
Yeah Im a liar
Ill tear your mind out
Ill burn your soul
Ill turn you into me
Ill turn you into me
Cause Im a liar, a liar
A liar, a liar
Ill hide behind a smile
And understanding eyes
And Ill tell you things that you already know
So you can say
I really identify with you, so much
And all the time that youre needing me
Is just the time that Im bleeding you
Dont you get it yet?
Ill come to you like an affliction
And Ill leave you like an addiction
Youll never forget me
You wanna know why?
Cause Im a liar
Yeah Im a liar
Ill rip your mind out
Ill burn your soul
Ill turn you into me
Ill turn you into me
Cause Im a liar, a liar
Liar, liar, liar, liar
I dont know why I feel the need to lie
And cause you so much pain
Maybe its something inside
Maybe its something I cant explain
Cause all I do
Is mess you up and lie to you
Im a liar
Oh, I am a liar
If youll give me one more chance
I swear that I will never lie to you again
Because now I see the destructive power of a lie
Theyre stronger than truth
I cant believe I ever hurt you
I swearI will never to you lie again, please
Just give me one more chance
I will never lie to you again
I swear
That I will never tell a lie
I will never tell a lie
No, no
Ha ha ha ha ha hah haa haa haa haaa
Sucker
Sucker!
Oh, sucker
I am a liar
Yeah,
I am a liar
Yeah
I like it
I feel good
Ohh I am a liar
Yeah
I lieI lieI lie
Oh, I lie
Oh I lie
I lie
Yeah
Ohhh Im a liar
I lie
YeahI like it
I feel good
Ill lie again
And again
Ill lie again and again
And Ill keep lying
I promise
Vasárnap esti idézet
"Van a hazugságnak egy gyönyörű legendája, melyet talán fogjunk rá Demokritoszra, mint mindent, minek gazdáját adni nem tudjuk. Együtt éltek a hazugok, s gyönyörűeket hazudtak egymásnak és végül - mindenki hitt egymásnak. S mikor az igazság csak egy kicsit közeledett hozzájuk, jajgattak, jajgattak és biztatták egymást, hogy az igazság - nem igaz......Ma is élnének, ha meg nem haltak volna ezek a hazugok, s ha az életnek nem volna princípiuma a valóság. Mi lesz ebből az országból, ha észreveszi, hogy a hazugok országa? Nem vagyunk már optimisták, s jó előre sajnáljuk azt, aki ezt hangosan megmondja. Föltétlenül megkövezik, s az ország tovább hazudik önmagának s úgynevezett vezéreinek......Hogy a vezérek is hazudni fognak, arról talán kár is elmélkedni.Mit tudnak ezek mást, mint hazudni, ámbár azt igazán jól tudták, s jól tudják mindörökké ámen. "
Budapesti Napló,1908. január 24. Ady Endre
Az analógiát könnyű látni. Ám egy pusztán esztétikai kérdésem lenne: ha a Habsburg monarchia már akkor is elmaradott feudalizmusa, és a mai szabad és fejlett európai úniós demokrácia között semmiféle erkölcsi minőségbeli különbség nincsen, akkor miért is kell annyiszor hangsúlyozni társadalmi fejlettségünk? Meg hogy valahonnan valahova eljutozzunk? Szerintem itt 16 éve nem demokráciát építünk, hanem újraépítjük a feudalizmust. Eljön a nap, amikor a magyar milliárdosok, az érinthetetlenek az arisztokraták kényükre-kedvükre sarcolják jobbágyaikat, akik kezet csókolnak, ha azok a hintóról tallérokat dobálnak közéjük. közben parlamentesdit játszanak "úri muriznak" és az alkotmányra hivatkoznak. Vagy... Ez a nap már el is jött??? Hmmm....
Vasárnap
Szép, nyugodt vasárnapunk volt. Mint jó katolikusok, el is mentünk misére. És szépen meghallgattuk a mai Olvasmányt, és Szentleckét. És még véletlenül sem éreztük azt, hogy ami körülöttünk történik, annak bármilyen köze lenne Jézushoz és Istenhez. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy a klerikális reakció újabb ármányáról van szó, ahogyan templomba viszi a politikát, ahelyett, hogy ők is tennék a dolgukat, és imádkoznának bármit is jelentsen az.
A nem-katolikus olvasók számára: a Szentmise olvasmányai állandó részek, tehát rend szerint kötöttek. Nem lehet őket szabadon helyezgetni jobbra-balra (hehe) mert kb. 2000 éve változatlan helyen és időben olvassák őket.
Bölcs 2,17-20:
"Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége! Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből. Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát! Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert -- amint mondja -- oltalomban részesül!''
Jak 3,16 - 4,3
"Ahol ugyanis irigység és versengés van, ott állhatatlanság is, és minden rossz cselekedet. Az a bölcsesség pedig, amely felülről származik, először is szemérmes, azután békeszerető, szerény, engedékeny, telve van irgalommal és jó gyümölcsökkel, nem ítélkezik, s nincs benne tettetés. Az igazság gyümölcsét pedig békességben vetik el a békeszeretők. Honnan a háborúság és civakodás köztetek? Nemde bensőtökből, a kívánságaitokból, amelyek tagjaitokban háborognak? Csak kívántok, s nem kaptok semmit, öldököltök és versengtek, s nem szereztek semmit. Civakodtok és tusakodtok, és nincs semmitek, -- azért, mert nem kértek. Kértek és nem kaptok, -- mert rosszul kértek, azért, hogy kívánságaitokra fordítsátok."
Saturday, September 23, 2006
Jelentés
III/III-alk. ügyosztály
Címzett: Pálinkás Antal fhdgy.
Tárgy: Megfigyelés
Megfigyelési tárgyidőszak: 2006 szeptember 22.
Megfigyelt személyek: Sz.A. (27) K.I. (27) V.T. (23) D.T. (23) B.Á. (23) B.L. (23) és még sokan mások.
Megfigyelt személy, Sz.A. (27), (továbbiakban 1. megfigyelt) 2006 IX. 22.-én gyülekezett a Kossuth térnél délután 14 óra tájékában. A kossuth téri feltűnését D.J. (34) is igazolta másnap este. 1. megfigyelt ekkor még a ténfergés és kószálás tényállását forgatta fönn, amíg nem találkozott B.M. (27)-tel, aki biciklije mellett ült, és a legitim, megválasztott, és fennálló rend megdöntésére buzdító sajtótermék olvasását valósította meg. Az elkövetkező percekben már 1. megfigyelt is tett a legitim és megválasztott, felelős magyar kormány, a társadalmi berendezkedést kritizáló kijelentéseket, s ezekben egyetértés alakult ki közöttük. A továbbiakban Sz.A. meghallgatta az éppen futó beszédet, mely nyelvhasználatában Gy.F.(44) színvonalában fogalmazódott meg, és a fennálló legitim kormány megbuktatásán túl tartalmazta Románia katonai lerohanását, Borneo annektálását, a pénzalapú kereskedelem betiltását, valamint a pallosjog és ius primae noctis újbóli bevezetését. Több alkalommal a résztvevők egy, szuahéli eredetű jövevényszót ismételtek: M'nyollle!
1. számú megfigyelt ezután hazament, és egészen 15.35 percig ágyában a pihenés tényállásának kimerítésével készült esti randalírozására. eme szándékát egyeztette K.I (27) megfigyelttel, és egyeztették, hogy mikor és hol gyülekeznek. A gyülekezés fennforgatásának megvalósítása után ketten a 100 forintos bolt, a CBA felkeresésével szereztek be muníciót, majd kettesben csatlakoztak B.Á (23) és B.L.(23) megfigyeltekhez D.T(23) lakásában. D.T. további megfigyelése ajánlott, mivel gondolkodásmódja javíthatatlanul szembehelyezkedik a legitim és megválasztott kormányzattal, és a fennálló renddel. Destruktív kisugárzását tompítja a kisszobában megbúvó "János" fedőnévre hallgató fiatalember, aki kormányunk és a fennálló rend vasbetonszilárdságú oszlopa. Sz.A megérkezve kis mennyiségű alkohol elfogyasztása után kisebb szóváltásba került Kormányunk és Pártunk hű támaszával, majd ideológiailag hozzá hasonlóan fejlődésképtelen társaival a randalírozó tömeg, a lázadó csürhe kellős közepébe önmaga-vetés tényállásának megvalósításának tervével a Tokaji borozóba ment. A Tokaji borozóba érkezve a társaság úgy döntött: a politikai témák helyére a szexualitást helyezik, mivel nem akarják felfedni valós szándékaikat a Tokaji borozó reformokra vágyakozó, és őszinte légkörében. Ezt V.T.(23) megjelenése szertefoszlatta, és a tangenciálisan növekvő alkoholkoncentráció révén a jelenlévő csürhe méginkább kivetkőzött önmagából, és immár a bortól tüzelve érkeztek a Kossuth térre. Itt lázító nézeteiket V.T.(23) révén megosztották a lengyel televízió munkatársával, nemzetközivé eszkalálva hülyeségüket.
Néhány perc múlva spontán tovább duzzadtak, amikor B.Á. (24) és H.L. (25) budapesti lakosok csatlakoztak hozzájuk és immár együttesen távoztak az egri borozóba tovább növelve a véralkoholszintjüket. Ekkor közülük többeknek eszkalálódott a tudatállapota. A továbbiakban jelentős politikai tevékenységet nem fejtettek ki. mindezek ellenére a további megfigyelést indokoltnak tartom, a fokozott éberség állapotának fenntartása indokolt. További jelentéseket op.tiszt.log.op.hdgy-pjk bizottság felé továbbítom
Elvtársi hűséggel:
B-342 op.tiszt
Oscar díjat Fletónak
Ősziszotyolás forradalom:Dél Amerika? Igen! Megcsináljuk!Kedves barátaim!Gyúcsány Ferensz mai nemzetközi sajtótájékoztatóját látva eldöntöttem barátaimmal, hogy szerzünk neki egy Oscar díjat. Az Oscar díj megszerzése nem egyszerű: egyrészt egy filmben kell szerepelni hozzá, másrészt az Amerikai Filmakadémia tudós professzorainak szavazattöbsége is szükséges. Az előbbi könnyen megvalósítható, az utóbbira pedig biztosíték eme nemes arcélű férfi fantasztikus szinészi tehetsége. Szóval úgy döntöttünk barátaimmal, a golden retrieveremmel és bájos segítőimmel, hogy megkérjük Quentin Tarantinót és Jennifer Lopezt, hogy írjanak egy táncos-trágár forgatókönyvet, amibe ezt a tehetséges fiatalembert helyezve tehetsége méltó elismerést szerezne. Szeretném tehát, ha csatlakoznátok a fund-raising akciómhoz, és átutalnátok nekem sokmillió dollárt, hogy mindezt megvalósíthassam. A "Táncos fiúk elk.-ják" film nemzetközi sikere révén megnyugtatóan rendezhetóvé válik az Ősziszotyolás Forradalom ribilliója, és egy igazi tehetség is befejezheti útkeresését. Ferensz sajnos lemondani nem fog, mert az a téveszme élteti buksi fejét, hogy eddigi teljesítményére a Híradóban meg a Szulák sóban szintén megkaphatja élete álmát: az arany szobrocskát. Most tényleg a TI áldozatos ANYAGI és erkölcsi hozzájárulásotokon, valamint Quentin Tarantinon és Jenifer Lopezen múlik, hogy én, Bundi meg tudom-e oldani a kialakult helyzetet. Küldjetek százmillió dollárt nekem a számlámra! És továbbítsátok ezt a levelet, mert csak hatszázhuszonnyolc aláírás kell, és nem lesz Fletó, és mellékesen a golden retrieverem jól megkergeti a bonsai-macskákat is.Bundi, a Ti Megmentőtök
Ősziszotyolás Forradalom
Szóval az ominózus leleplező hangfelvételt nem Gyurcsány, meg nem is a Viktor, de még csak nem is a gonosz gyurcsányellenes szoci platform csempészte ki, hanem Lorenzo Lamas élete kockáztatásával!!! Ő ugyanis annyi becses és drámaian mély alakítás után úgy döntött, Magyarországra látogat és a forradalom ötvenedik évfordulóján a tőle megszokott egyenességgel és dramaturgiai íven közlekiedve rendezi a problémát. Szóval még májusban beszökött Öszödre, és egy japán digitális diktafonra felvette Gyurcsány beszédét. A kormányőrök megpillantották a rejtőzködő Lorenzot, és hatalmas kűzdelem vette kezdetét. Lamas leterített egy ököllel hatszáz mszpst (ezért a tényért mellesleg tiszteletbeli jobbikos lett) de Fléetó sznájperes ügynökei végül elkapták. Ekkorra viszont volt annyi ideje, hogy elrejtse a Felvételt. A következő hónapokban Lorenzo Lamast a köztársaság téri MSZP székház régóta porosodó kínzópincéjébe zárták. Néha lement hozzá Lendvai Ildikó és felolvasta neki beszédeit. Ezeket a perceket Lorenzo Lamas csak a vietnámi kiképzésenek köszönhető irdatlan lelkierővel élte túl. Néha lement Keller László és jól megharapdálta, kérdezte tőle "hol a felvétel lorenzo?" De Lorenzo hallgatott, miképp a sír. Egy nap, nem is olyan régen Lorenzo felfedezett egy kis tárgyat kínzókamrája padlóján. Igen, Szili Katalin epillálópengéje volt, előző napi kínzásának kelléke, amikoris Szili Katalin a szeme láttára epillálta jobbkarján a szőrt. Mindezt a bal lábával tette... Szörnyű volt. Szóval Lorenzo a földre vetette magát, elkúszott a pengéig, eloldozta közteleit, majd egyincses take-wan-do rúgásával a cella ajtaját átszakítva, és irtóztató pörgőrugásaival (melyeket Chuck Norristól tanult) semlegesítve fogvatartóit az Index szerkesztőségébe rohant (nyomában a titkosszolgálat, a rendőrök, az mszp és a maffia) és átadta a felvételt Új Péternek, aki leadta, mert ez növeli a látogatottságot. Lorenzo hőstette végeztével nyugodtan dőlt hátra, mert várta, hogy a PArlament folyosóján felhangzik a Miniszterelnök elhaló sikolya, titkárnőjének pupillái kitágulnak, s mikor főnök! főnök! felkiáltással a szobába ront, már csak imádott Ferencünket látja füstölgő revolverével, amint a nagy előd Teleki Pál nyomdokaiba lépett.De nem ez történt!!!! A huncut csavar csak most következett! Bár a felvétel kiderült, mégis Ferenc képes volt arra, amire eddgi egyik amerikai film sem: felfüggesztette a formállogika szabályait, és ő került ki győztesen az egész kalamajkából. Lorenzo csalódottan felszállt a Budapest Los Angeles járatra, és duzzogva hazament, hátha talál egy korrupt szenátort, akit végre rendesen semlegesíthet.
Subscribe to:
Posts (Atom)
